Székely népmesék [antikvár]

A furfangos székely menyecske i^ol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, még 2JJslz Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy szegény ember s annak egy felesége. Hát az az asszony sohase azt csinálta, amit kellett volna. Ha az ura mondott neki valamit, hogy így csináll, kedves feleségem, azért se úgy csinált. Ha azt mondta neki, kedves feleségem, azt nem kell csinálni, azért, is megcsinálta. Volt baja vele elég a szegény embemek. - Hallod-e, feleség, meghívtak lakodalomba, el kéne, menjünk! - mondta egyszer a sze-gény ember. - En bizony nem megyek! Azt mondja erre az ura neki: - Hallod-e, nem hívtak lakodalomba! - Azért is elmegyünk! Hát így éltek, mint két kutya a kert közt. Egyszer az ember elment szántani, s azt mondja a feleségének: - Hallod-e, feleségem, nekem délre pontosan ott legyen az ebéd, mert nehéz munkát végzek, elfáradok! De azért se volt ott. Gondolta magában az asszony, mondj bolond, mondj, azért se viszem neked az ebédet pontosan. Gondolta magában az ember, na, megállj, mert fordítva mondom: - Hallod-e, feleségem, nekem ki ne hozd a délebédet harangszóra, ráérsz délután is. Nehogy valami jót hozzál, jó lesz egy kicsi bableves is! Az asszony azért is tyúkot vágott, fánkot sütött, s pontosan délre, mikor harangoztak, kivitte az urának a mezőre. Jól