Bővebb ismertető
Az erdő fohásza
Vándor!
Ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok
tűzhelyed melege, hideg téli éjszakákon.
Én vagyok
tornácod barátságos fedele, melynek
árnyékába menekülsz a tűző nap elöl,
és gyümölcsöd oltja szomjamat.
Én vagyok
a gerenda, mely házadat tartja.
Én vagyok
asztalod lapja.
Én vagyok az ágy, amelybe fekszel,
A deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok
Házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor!
Ki elmégy mellettem, hallgasd meg kérésem:
Ne bánts!