Havi közlöny az elméleti és gyakorlati lelkipásztorság köréből 1882. [antikvár]

1. szám. Ötödik évfolyam. 1883. HAYI KÖZLÖNY AZ ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI LELKIPÁSZTORSÁG KÖRÉBŐL. A keresztség I. Előzmények. Azon szentségek között, melyeket a lelkipásztor gyakrabban kiszolgál, a keresztség szentsége a vele összekötött szertartások nagyobb száma miatt kiváló figyelmet érdemel. Tekintettel a lelkipásztor saját épülésére, valamint a hívek oktatására fölötte hasznos, hogy az áldozár a keresztelés! szertartások történetét és jelentőségét tisztán felfogja, a miért is a következőkben erről röviden akarunk szólani. 1. Szertartásoknak az egyház nyelvén azon cselekedetek neveztetnek, melyek külső végzésük és belső jelentősök folytán az isteni tiszteleti ténykedésekhez tartoznak. S ezért a legtöbb szertartást a szent áldozat bemutatásánál, valamint a szentségek és szen-telmónyek kiszolgálásánál találjuk. Aközép-kori hittudósok az áldozatnál és a szentségeknél előforduló lényeges cselekvényeket is, a melyekben a tulajdonképeni bemutatás, illetve kiszolgálás áll, a szertartások- » o hoz számítják, amiért is különbséget tesznek lényeges és mellékes szertartások (eae-remoniae essentiales et accessorlae) között; azonban a jelenlegi gyakorlat csakis ez utóbbiakat érti a szertartások neve alatt. A szertartással mint isteni tiszteleti cselekedettel legtöbbnyire össze van kötve az emberi kijelentésnek másik közönséges eszköze is, t. i. a szó, a miért tágabb értelemben az isteni tiszteleti ténykedéseknél előforduló imák, megszólítások, szertartásai. formulák sat. is a szentartásokhoz soroltatnak. A szertartásoknál előforduló cselekedet és szó között vagy azon viszony áll fenn, hogy a szó a cselekedetet csakis kiséri és. magyarázza, vagy megfordítva, hogy t. i. az ima, megszólítás sat. mint fődolog szerepel, mig a tulajdonképeni szertartás alá- és mellé rendelt jelentőséggel bír. Ez utóbbi azonban csakis némely általános szertartásnál, mint p. o. a sz. kereszttel való jelzésnél, a kézföltevésnél sat. fordul elő. Nem ritkán élettelen tárgyak, mintp. o. só, olaj, boris használtatnak a szertartásoknál, a mennyiben ezek vagy természetűknél fogva, vagy az emberek használata folytán kiválóan alkalmasak a szellemit és természetfölöttit jelképileg előállítani. Minden szertartásnak ugyanis lényegileg valamely meghatározott jelentőség képezi alapját, úgy hogy azon cselekedetek, melyek istentiszteleti ténykedések végzésére külsőleg szükségesek ugyan, de nem bírnak belső jelentőséggel, nem tekinthetők szertartásoknak. A szertartásokjelentése nem szorítkozik csupán csak arra, hogy a szent ténykedéseknek a szükséges ünnepélyességet biztosítsák s az azoknál jelenlevők szellemére és kedélyére felemelőleg hassanak, hanem azok mint a kegyelemhatás jelképei is szerepelnek, s pedig úgy egyenkint véve, valamint összeségükben is, mint p. o. a miseáldozat vagy a keresztelés rítusánál, a mennyiben t. i. az, a mi az illető