Havi közlöny az elméleti és gyakorlati lelkipásztorság köréből 1886. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Részlet: Az irgalmas Isten halhatatlan műve, az egyház, ámbár egyenesen és természeténél fogva a lelkek üdvét és mennyei boldogságát czélozza, mindazáltal a múlandó életrendben is annyi és oly nagy jókat eszközöl, hogy többet és nagyobbat akkor sem hozhatna létre, ha első sorban és főkép a földi boldogság eszközlésére volna alapítva. — Valóban, a hol csak megjelent az egyház, mindenütt rögtön megváltoztatta a föld színét s a nép erkölcseit azelőtt ismeretlen erényekkel és kedvességgel tökéletesítette; a mely nép az egyházat anyjául fogadta, azt azonnal szelidség, igazságszeretet és dicső tettek díszes sora ékesítette. — De bár ez igy van, mégis igen régi és szokott a vád, hogy az egyház érdekei az állam érdekeitől elütnek s az egyház legkevésbbé sem mozdítja elő azokat a földi javakat, melyekre minden jól rendezett állam törekvése természetszerűleg irányul. Tudjuk, hogy a keresztényeket már az egyház első századaiban többi közt azért is gyűlölték és zaklatták, mert a birodalom ellenségeinek tartották őket; minek folytán mind ama büntetéseket, melyeket a bűntetteket bosszuló igazságos Isten az államra bocsátott, rendesen a keresztényeknek tulajdonították.