Hidrológiai Tájékoztató 1975. [antikvár]

Megemlékezés Francé Rezső (1874—1943) limnológiai munkásságáról Francé Rezső önarcképe (A Természettudományi Múzeum Tudománytörténeti Gyűjteményében levő — dr. AUodiatoris Irma lekötelező szívessége révén rendelkezésünkre bocsátott — eredeti rajzról készült fénykép alapján.) Századunk harmadik negyedének kezdetén már magas korban vannak a századforduló táján születettek, s akiknek alkotó munkássága a múlt század utolsó éveiben kezdődött, s a kibontakozás részben századunkra esik, a múlt század utolsó negyedének elején látták meg a napvilágot. Ez utóbbiak közé tartozik Francé Rezső. „Kétségtelenül egyike legérdekesebb tudományos pályáknak világjáró volt, biológus, természettudós és író" (Dé-kány, 1943.). Tavaly a hazai lapok is megemlékeztek születésének századik évfordulójáról, színes egyéniségéről. Illő, hogy a magyar limnológusok is felidézzék emlékét Francé Rezsőnek, ifjúkori munkál során, melyek a limnolőgia területére esnek — mondhatni — e tudományág megszületése előtt. Ezért nem maradhat el a megemlékezés, annál is inkább, mert örvendetesen megnövekedett hazánkban is az édesvízi élet kutatóinak száma, s ennek kihatása a limnolőgia hazai művelésére több vonatkozásban várható. A limnolőgia formális kezdetét a svájci Forel fellépésétől számíthatjuk, akinek 1901-ben jelent meg a „Handbuch der Seenkunde. Allgemeine Limnologie" c. munkája, melynek alapja e tudósnak a Genfi tó több évtizedes tanulmányozása során tett megállapítása. E kis könyvet minden limnológusnak ajánlatos elolvasni. Könnyebben hozzzáférhető a következő két munka: A limnolőgia Atyamesterének munkásságát negyven év távlatból Varga L. méltatja a tihanyi kiadványokban (1941). Ka) Berg dán professzor tanulmánya tíz évvel később jelenik meg a SIL kongresszusi kötetében (1951). Ez egyúttal arra is példa, hogyan lehetett megfeledkezni Forelröl a Genfi tó partján tartott közgyűlésen. Francé Rezső életrajzát megtaláljuk lexikonokban, folyóiratokban, lapokban stb. Rapaics R. „A magyar biológia története" című könyvében (1953) munkásságáról ad rövid képet. Néhány oly információt is felhasználhattam, melyeket oly egyének közöltek vagy jegyeztek fel, akik közvetlenül ismerték a fiatal Francét. ősei a napóleoni háborúk idején menekültek Franciaországból Bécsbe, s itt született Francé Rezső is. „Atyja francia, anyja szláv. Atyja kitűnő muzsikus, milior fia született, az Osztrák Magyar Bank igazgatója. Dédapja festő. Talán Raoul is azért lett jó zenész és kiváló rajzoló" (Borsa K. in litt. 1974. jún.). Mindig magyarnak tartotta magát (Rapaics, 1953). Fiatal éveiben (1892—1898) Budapesten, a Műegyetem Állattani Intézetében id. Entz Géza hallgatója, majd tanársegéd itt, és Klein Gyula mellett is. Az itt töltött időkben végezte azokat a munkálatokat, melyeidről részletesebben szeretnék megemlékezni. 1898-ban Magyaróvárra került kinevezéssel, a Növényélettani és kórtani állomásra, ahol parazitikus gombákkal foglalkozott, s a Szigetköz növény- és állatvilágát kutatja. Megállapításait a helyi lap közli. Ez az anyag még nincs a maga egészében feldolgozva (Borsa K. 1974). Budapesten az akkori Műegyetem Állattani Intézete szerény helyiségében lelkes, odaadó tanítványnak bizonyult Francé. Id. Entz G. örömét lelte érdeklődő és kiváló képességű tanítványában, annál is inkább, mert néhány más egyetemi tanszékhez tartozó hallgató mellett jó néhány technikus hallgatónak is kötelező volt Entz előadásait hallgatni. Utóbbiak sok keserűséget olcoztak Entz professzornak. Itt csakhamar kitűnt Francé kiváló írói készsége is, s professzora is javasolta, hogy foglalkozzon írással (Entz Margit szóbeli közlése 1955. április). Limnológiai munkásságáról emlékezve, fel szeretném idézni a körülményeket, melyek között a fiatal Francé budapesti éveiben dolgozott. Ebben az időben volt folyamatban a Magyaju Földrajzi Társaság nagy vállalkozása, id. Lóczy Lajos vezetésével. Ennek a kutatásnak az eredményeit az ún. Balaton Monográfia hatalmas köteteiben fektették le. Lóczy L. első jelentését a Földrajzi Társaságnak 1891-ben tette, ebben az évben jött fel Kolozsvárról Budapestre Entz Géza. E korszak volt hazánkban a véglények tudományának kibontakozása. A nagy klasszikusoknak (Ehrenberg, Dujardin) méltó társa volt e téren a világviszonylatban is múlhatatlan érdemeket szerzett Entz Géza. Francé kezdetben véglényekkel foglalkozott, általában — később is — sokat mila'oszkopizált. A Balaton Monográfia fauna részének vezetője, Entz Géza már Francéra bízhatja a Véglények c. fejezet megírását.