Bővebb ismertető
A XV. században Kislengyelországban a festőknek eredeti jegyeket felmutató szakmai közege alakul ki. A művészek főként Krakkóban alkotnak. Elkezdődik az előző században befejezett nagy gótikus templomok díszítése. Egyre több oltárképet rendelnek, a mecénások szeretnének epitáfiumok, vagy hordozható ereklyetartók birtokába jutni. Ekkor Lengyelország fővárosa kedvező feltételeket biztosít a szomszédos Csehországból és Morvaországból érkező mesterek tehetségének kibontakoztatásához is. A művészek többsége a mai napig anonim maradt. Megmaradtak viszont műveik, amelyek még mindig meglepetést okoznak művészi színvonalukkal. Sokoldalúság, kifinomultság, választékos linearitás, a test expresszív deformálása és aprólékos realizmus jellemzi őket. Színviláguk differenciált, amely nem mindig marad hű a megfigyelt valósághoz. Ezt a kort a "középkor őszének" nevezik. Amikor eljön a reneszánsz, a középkor századai még megmutatják nagyszerűségüket.