Igazság és Élet 2009/3. [antikvár]

Ajánlás Nagy a veszélye annak, ha az igehirdető jól ismert bibliai történeteket, illetve perikópákat vesz alapul a prédikációjához. Egyrészt ott van az elbizakodottság kísértése: tudja (legalábbis úg)? gondolja, hogy tudja), hogy miről szól - tehát felesleges a liülönösebb készülés. S ebből fakad egy másik veszély is: nem tud újat és mást mondani, a megszokott - időközben üressé és tartalomnélkülivé vált - frázisoknál és kliséknél. Másrészt ott van vele szemben a g5'ülekezet is, amely ha nem hall újat, csak a régi „szent zsargont", akkor hajlamos lesz arra, hogy immúnissá váljon az igehirdetésre. Pedig a ma embere nap, mint nap szembesül az „újdonság" impulzusával a média különböző csatornáin keresztül. Miért éppen az egyház igehirdetése ne szólhatna újult erővel? Miért éppen Krisztust nem lehetne az újdonság erejével hirdetni? A Szentháromság utáni 4. vasárnaptól a 15.-ig jórészt ilyen jól ismert történetekkel és perikópákkal kell „megküzdeni" az igehirdetőnek és az igehallgatónak egyaránt. Az Igazság és Elei e száma segítségül kíván lenni abban, hogy újra felfedezzük az evangélium eredeti intencióját. Jézus szavainak frissességét, üzenetének aktualitását. Jóllehet, nem létezik recept a tökéletes, megújult és megújító igehirdetésre, de a „több szem, többet lát" analógiára elmondható: több igemag)'arázó, többet lát meg a textusból , s ezáltal az igehirdetést előkészítő anyagok kellő impulzussal, ötlettel és inspirációval szolgálhatnak a füzetet használóknak. A jól ismert történetek, példázatok, jézusi beszédek így válhatnak „újdonsággá" az igehallgatók számára, és az igehirdető talán íg)' maga is felfedezi bennük azokat a motívumokat, fordulatokat, amelyek eddig még figyelme és teológiai érdeklődése perifériáján vesztegeltek. Kísérjen áldás minden olyan kísérletet és próbálkozást, amely nem a feltűnéskeltés és a szenzációhajhászás céljából keresi az ige újabb és újabb interpretációs lehetőségeit, hanem a jobb és cselekvésre ösztönző megértés céljából, az Isten dicsőségére és a felebarát javára. így legyen áldás mindazokon, akik segítettek abban, hogy ezek a kísérletek - vasárnapról vasárnapra — könnyebben, de mégis elmélyültebben és nagyobb szakmai kompetenciával születhessenek meg. Illesse tehát köszönet e szám szerzőit, legyen öröme az olvasóknak a felkészülésben, szolgálatban, és váljék javára az igehallgatóknak! Debrecen, 2009. június a Sí^rkes^ők