Igehirdető 1995. január-december [antikvár]

Bustya Dezső Vasárnapi prédikációk Mondd ki a jelszót! Alapige: Bírák 12,1-7 Bibliaolvasás: Bírák 11,29-40 1. A gileádbeli Jefte vitéz hős volt. Seregével legyőzte az Izráel népét szorongató ammonitákat. Sokba került neki a győzelem: fogadása következtében fel kellett áldoznia érte egyetlen leányát. Jefte így töredékesen magán hordja az újtestamentumi beteljesedés jegyét: Isten is úgy szerez győzelmet a bűn felett, hogy oda kell adnia Egyszülött Fiát. ' Amikor vége a külső ellenséggel vívott küzdelemnek, jön a belső ellentét. Az efra-imiták, egy testvértörzs tagjai, azzal kötnek bele Jeftébe, hogy őket miért nem hívta a harcba az ammoniták ellen. Most rád gyújtjuk ezért a házadat, s magad is benne égsz! Jefte védekezik: Én ugyan hívtalak titeket, de ti nem jöttetek segítségül. Kockára tettem életemet, s az tJr kezembe adta az ellenséget. Most miért perlekedtek énvelem? — így pattan ki a testvérharc a gileádbeliek és az efraimiták között. Az emberiség történetében sokszor és szomorúan megismétlődött ez az epizód. A harc idején többnyire egy kicsiny és elszánt csapat az, amelyik kivívja a győzelmet, ám az osztozásnál a zsákmányra mindenki igényt tart, s a leginkább az, aki legtávolabb volt a csatától. Az ember kockázat nélkül akar nyereségre szert tenni. tJgy osztozni az örömben, bőségben, hogy a nyomorúságot és a szenvedést ne kelljen vállalnia. A koronát akaijuk, a keresztet, mely hozzá vezet, nem. A mennyek országa felé vezető úton is fenyeget bennünket ez a veszedelem. Követjük Jézust az úton addig, amíg ez nem kerül sem fáradságba, sem különösebb megerőltetésbe, sem áldozatba. A biztosnak vélt földi jót, örömet, kényelmet nem merjük kockára tenni az ígért országért. Sokan fognak majd az ítélet napján arra hivatkozni, hogy hiszen Uram, én is keresztyén vagyok, nevedről neveztetem, még templomba is jártam, olykor még odahaza is imádkoztam. Kész lettem volna érted nagy dolgokat is cselekedni, de te nem hívtál, nem szóltál nekem. Vajon mit fog erre az ítélő Bíró felelni? 2. Jefte csak egyféleképp felelhet, úgy, ahogy azt a mindenkori embertől várjuk. Támadásra támadással, harci cselekményre harci cselekménnyel válaszol. Összegyűjti Gileád összes férfiait. Megtámadja Efraimot, és le is győzi azt. Vér a vért megöli. Aki kardot von, kard által kell annak elvesznie. A kalandor természetű ember maga rohan a halálba. Efraim megérdemelten pusztul el. Nem vállalja az Úrért való harcot, testvére élete ellen emel fegyvert. A támadó háború csak ilyen véget érhet. Sokszor történt meg ugyanez, de a bűnös ember mégsem okult belőle. Naponta támadó háborút indít, s naponta halál és pusztulás a megérdemelt sorsa. Efraim menekültjei a Jordánon át szeretnének egérutat találni. De a gileádbeliek elfoglalják a Jordán gázlóit. A menekülők álruhát ölthetnek, másnak hazudhatják magukat, mégsem menekülnek meg. Jefte emberei a jelszó kimondását követelik; ebből ismerszik meg, kj melyik oldalon vett részt a harcban. Efraimita vagy-e? — kérdik a menekülőktől. És ha a válasz: Nem — akkor jő a próba: Mondd ki ezt a szót; sibbolet. Az efraimiták selypen beszéltek, nem tudták ezt a szót így kimondani. Csak „szibboletet" tudtak mondani. Ma is igen sok ember illetőségét meg lehet ismerni a beszédjéről, a tájszólásáról. Aki sibbolet helyett szibboletet mondott, azt hazugságon fogták. Büntetése halál. A Jordán réveinél negyvenkétezer embert ölnek meg, akik mind hamissággal szerettek volna megmenekülni, de nem sikerült. Beszédmódjuk elárulta őket, mint Pétert a főpap udvarában nagycsütörtök éjszakáján. Mert az ember nem tudja sikeresen másnak tettetni magát, mint ami. Kiütközik a való, elárul a beszédünk, a mozdulatunk, a szempillantásunk!