Imago 1996. március [antikvár]

Zavarban vagyunk - alighanem így kell kezdődnie a pillanatnyi intellektuális helyzetünket leíró, de a XXI. századra tekintő kiáltványnak. Habár ez az összezavarodottság, az "útvesztés" Közép-Kelet-Európában nem ismeretlen tapasztalat, mostanában mintha globálisabb, távlataiban pedig reménytelenebb lenne, mint korábban; sehol sem mutatkozik a tapasztalt révkalauz, ki megmutatná, mely vizeken kell hajóznunk. E hiány a kultúrában tapasztalható általános rossz közérzet egyik legfontosabb oka, s különösen fájdalmas a lassacskán véget érő véres huszadik század nagy mágusa, a tudomány számára. A tudomány törvényeiből levezetett "abszolút igazságok" vagy hamisnak bizonyultak, vagy az érdektelenség homályába süllyedtek, mivel alkalmatlanok voltak az ezredvég valóságának magyarázatára. Az Imago nem a nihilista korszellem szülötte. Épp ellenkezőleg, úgy gondoljuk, hogy lehetséges erről az új világról értelmes és érdekes, racionális és revelatív - vagyis tudományos - módon is írni.