Janus 1987. tavasz [antikvár]

Részlet: A MOSOLY Azok az arckifejezések, amelyek a mosolytól a nevetésig terjednek, számos mimikai izom összerendezett, fokozódó összehúzódásából és - elsősorban a nevetés esetben - szaggatott hangkibocsátásból állnak. Jelentésük és funkciójuk a korai (Kant, Spencer, Freud) felfogás szerint: a mosoly és a nevetés a felduzzadt, kiutat nem találó feszültségek és energiák levezetését segítik elő, vagyis személyiségvédelmi funkciót lát el. Két további, szociális típusú magyarázat közül az egyik: az ember evolúciója során meghosszabbodó utódgondozás következtében a gondozó és a gyermek közötti kapcsolat hangsúlyozott szerepéből indult ki. A nevetés (valamint ellentéte, a sírás) a jelzés, a kontroll, a jutalom, illetőleg a büntetés funkcióját tölti be. Jelzi a kellemes vagy a kellemetlen állapotot, és értékeli a gondoskodást vagy annak elmaradását. Az érés során intellektuális tartalommal egészül ki. A másik szerint a nevetéssel a csoport tagjai jelzik egymásnak a veszély elmúltát, egyben megnyugtatják magukat és egymást. Sokak szerint e két kifejező magatartás csak fokozati különbséget jelöli, az öröm különböző mértékét közvetítik.