Jeromos füzetek 85. [antikvár]

Részlet: Kedves Testvérek! Nagyon örülök, hogy itt látlak benneteket Castel Gandolfo terén, és folytathatom a júliusban félbehagyott témát: >>az imádság iskoláját<<. Kissé más módon, de anélkül, hogy a témától eltávolodnánk, ma is szeretnék felvetni néhány lelki és konkrét szempontot, amelyek hasznosnak látszanak, nem csak azok számára, akik - a világ egy részén - nyári szabadságukat töltik, mint mi, hanem mindazok számára is, akik most is napi munkájukat végzik. Amikor foglalatosságaink során egy kis pihenő időt illeszthetünk az életünkbe, főleg a szabadság idején, gyakran magunkkal viszünk egy könyvet, amit olvasni szeretnénk. Éppen ez az az első szempont, amelynél ma kissé időzni szeretnénk. Mindannyiunknak szüksége van olyan időre és helyre, amikor és ahol az ember elmélyülhet, elmélkedhet, megpihenhet... Istennek legyen hála, hogy ez így van! Mert ez az igényünk jelzi, hogy nem csak a munkáért vagyunk, hanem azért is, hogy gondolkozzunk, mérlegeljünk, vagy egyszerűen csak azért, hogy értelmünkkel és szívünkkel egy elbeszélésre figyeljünk, egy történetre, amelybe magunkat is belehelyezhetjük, és amelyben bizonyos mértékig >>elveszítjük<< magunkat, hogy azután meggazdagodva térjünk vissza belőle.