Jura 2008/1. [antikvár]

Aliäm Antal: Halts Kelsen tiszta jogtanáról STUDIUM Ádám Antal professor emeritus Hans Kelsen tiszta jogtanáról Bevezető megjegyzések Tanulmányomban négy feladat elvégzésére törekszem. 1. Vázolom Hans Kelsen világhírű osztrák-amerikai jogtudós életpályájának alakulását. 2. Felidézem a tiszta jogtan főbb tételeit. 3. Utalok magyar jogtudósoknak a kelseni koncepciókkal összefüggő nézeteire. 4. E törekvések valóra váltásában korrekt hivatkozásokkal hasznosítom a „Hans Kelsen jogtudománya" c., 2007-ben megjelent terjedelmes kiadványt/ amely az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán 2005 június 8-án „Tiszta jogtan, tiszta jogtudomány. Hans Kelsen jogtudományának alapkérdései" címmel tartott tudományos konferencia előadói és más szerzők közreműködésének eredményeként negyven értékes tanulmányt tartalmaz. Hangsúlyozom azonban, hogy írásom Tiem ennek a kötetnek a bemutatására irányul. Remélem, hogy lesznek vállalkozók, akik elvégzik e kiadvány átfogó jellemzését és tartalmának beható értékelését. A tanulmányok jelentős hányada egyébként - különösen azok, amelyek korszakunk időszerű problémáit, pl. az alkotmánybíráskodást, a többfokozatú alapjogi bíráskodást, a nemzetközi jog, a szupranacionális jog és a nenrKeti jogrendszer viszonyát stb. taglalják - önálló méltatásra és megvitatásra is érdemes. I. Hans Kelsen életpályájáról 1. Hans Kelsen 1881 október 11-én Prágában született és 92 évesen 1973-ban halt meg a kaliforniai Berkeley-ben. Hároméves volt, amikor szüleivel Bécsbe költözött. Ott végezte elemi és középiskolai tanulmányait, és szerezte meg 1906-ban a jogi doktorátust. Tanulmányokat folytatott Heidelbergben és Berlinben. Államjogból és jogfilozófiából Bécsben doktorált 1911-ben, és ott nyert 1917-ben rendkívüli, 1919-ben pedig rendes professzori kinevezést a Jogi Karra. Még joghallgatóként publikálta 1905-ben első tanulmányát „Die Staatslehre des Dante Alighieri" címmel. 1910-ben jelent meg először a „Hauptprobleme der Staatslehre entwickelt aus der Lehre vom Rechtssätze" c., több mint 700 oldalas műve, amelyre 1927 februárjában írt életrajzában Szerző akként utal, hogy ebben a munkájában jutott arra a felfogásra, hogy a jog lényegét tekintve norma, és ezért minden jogelméletnek normatannak, vagyis a tárgyi jog tanának kell lennie. 1913-ban jelent meg a „Zur Lehre vom öffentliche Rechtsgeschäfl" c. tanulmánya. Jelentős és terjedelmes monográfiaként látott napvilágot 1920-ban a „Das Problem der Souverenität und die Theorie des Völkerrechtes", valamint a „Vom Wesen und Wert der Demokratie" c. 38 oldalas tanulmánya. Az az éles oppozíció, amely az állam és a tárgyi jog azonosságára vonatkozó kelseni felfogást kísérte, késztette Szerzőt annak vizsgálatára, hogy megalapozott-e az a gyakori állítás, amely szerint az állam bármiféle jogtól függetlenül szociológiailag megragadható. Ezt a munkát végezte el a „Der soziologische und der juristische Staatsbegriff Kritische Untersuchung des Verhältnisses zwischen Staat und Recht" c., 1922-ben megjelent művében. A következő években számos munkája született szociológiai, ismeretelméleti kérdésekről, majd 1925-ben jelent meg az „Allgemeine Staatslehre" című 433 o. terjedelmű monográfiája, 1926-ban pedig a „Grundriss einer allgemeinen Theorie des Staates" c. írása, amely Moór Gyula fordításában 90 oldal teljedelemben 1927-ben Szegeden is napvilágot látott.^ 2. Kelsen jelentős szerepe az alkotmánybíráskodás osztrák illetve európai modelljének elméleti és gyakorlati alapozásában a kapcsolódó szakirodalomban gyakran megállapítást, sőt elismerést nyer.^ E minősítés megítéléséhez a releváns történelemből a következőket emelem ki. Az 1867 december 21-ei osztrák Alkotmány egyrészt rendelkezett a Birodalmi Bíróság és a Közigazgatási Törvényszék felállításáról, az 1869 április 18-i törvény pedig egyebek között lehetővé tette, hogy az Alkotmányban biztosított jogaik sérelme esetén a polgárok panasszal forduljanak a Birodalmi Bírósághoz. Georg Jellinek „Ein Verfassungsgerichtshof fiir Osterreich" c., 1885-ben publikált terjedelmes tanulmányában - mint a bécsi egyetem akkori államjogász professzora - áttekintett több korabeli külföldi tapasztalatot, és fogalmazott meg következtetéseket az alkotmánybíráskodás lehetőségeire. Az alkotmánybíráskodás elméleti alapozásában kiemelkedő a jelentősége a jogi normák ún. Kelsen-MerkI-íé]e lépcsőzetes rendszerére, valamint az alkotmánynak a törvények tartalmát és elfogadási rendjét meghatározó szerepére vonatkozó kelseni megállapításoknak. Ezek körében nagyon lényeges armak rögzítése és elismerése, hogy az alkotmányellenes törvény mindaddig érvényes, amíg az erre feljogosított különálló szerv, az alkotmánybíróság azt az előírt módon meg nem semmisíti. Ezt a felfogást i