Jura 2016/2. [antikvár]

Studium Bencsik András PhD adjunktus PTE ÁJK Közigazgatási Jogi Tanszék „Volt egyszer egy koncepció" -a közigazgatási hatósági eljárás (re)kodifikációjának dilemmái I.* I. Bevezető gondolatok Napjaink jogalkotásának tendenciáiról kétségkívül megállapítható az a változási-változtatási szükséghelyzet, amely Magyarország államszervezetének felépítésével, működésével kapcsolatban megnyilvánul. Jól érzékeltetik ezt azok a számszerűsíthető adatok, amelyek az 1990 és 2010 közötti, valamint a 2010 utáni időszakban realizálódó jogalkotási (törvényalkotási) hajlandóságot mutatják. Ebben a körben nem szorul igazolásra az, miszerint a közigazgatás olyan komplex rendszer, amelynek - Lőrincz Lajos megfogalmazása szerint -három alrendszerét különböztethetjük meg: a szervezetet, a személyzetet és a működést.1 A 2010. évi országgyűlési választásokat követően a magyar jogalkotó több irányban is kijelölte a közigazgatás megfelelő működése érdekében a jelzett alrendszerek szükségesnek ítélt fejlesztési irányokat, továbbá - hol több, hol kevesebb sikerrel - konkrét jogalkotói lépések megtételére is sor került.2 A tanulmány terjedelmi korlátai miatt jelzem, hogy nem törekszem a közigazgatás világát ért módosítások átfogó áttekintésére, a továbbiakban kizárólag a közigazgatási eljárásjogban bekövetkező változásokat érintem. Ezzel összefüggésben két megjegyzés kívánkozik ide. Egyrészt kiemelendő, hogy nem tekinthető új keletű törekvésnek a jogalkotó részéről az eljárási szabályok pragmatikus igazítása az egyes ágazatok igényeihez, elegendő ebben a körben a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) újabb és újabb módosításaira vagy éppen az ágazat-specifikus különös eljárási szabályok változékonyságára gondolni.3 Másrészt indokoltnak mutatkozik annak kijelentése, miszerint a jogalkotó az eddigieknél nagyobb horderejű változásokat kíván az általánosság szint- E tudományos közlemény az Igazságügyi Minisztérium jogászképzés színvonalának emelését célzó programjai keretében valósult meg. jén előidézni a hazai közigazgatási eljárásjog rendszerében, amely törekvés lényegében formailag és tartalmilag új általános eljárási törvény megalkotásának irányába mutat. Az ezzel kapcsolatos előzmények 2015 januárjáig nyúlnak vissza, amikor megszületett a közigazgatási perrendtartás kodifikációjáról szóló 1011/2015. (I. 22.) Korm. határozat, amely elvi éllel deklarálta, hogy ,,[a] Kormány elrendeli a közigazgatási perjog felülvizsgálatát, az önálló közigazgatási perrendtartás kidolgozására irányuló munkálatok megkezdését, és felhívja az igazságügyért felelős minisztert a közigazgatási perrendtartás koncepciójának kidolgozására".4 A hivatkozott kormányhatározat az elvi elköteleződésen túl kijelölte a szervezeti kereteket is, mivel úgy rendelkezett, hogy ,,[a] Kormány elrendeli a tudomány, az igazságszolgáltatás, a központi és a területi közigazgatás, valamint az igazságügyért felelős miniszter által vezetett minisztérium képviselőinek részvételével - koncepcionális súlyú kérdésekben való álláspont kialakítása, valamint szakmai agyagok előkészítésében, véleményezésében való részvétel céljából a Közigazgatási Perjogi Kodifikációs Bizottság létrehozását".5 Ezzel az igazságügyi miniszter számára nyilvánvalóvá vált az önálló közigazgatási perrendtartás kidolgozása irányába mutató jogalkotói akarat, amely - ezzel összefüggésben - értelemszerűen sejtette a közigazgatási eljárásjog felülvizsgálatának szükségességét is. Nem váratott azonban sokat magára ennek a követelménynek a manifesztálódása, mivel 2015 januárjának végén az igazságügyi miniszter - a kormányhatározatban említett testület mellé - létrehozta a Közigazgatási Eljárásjogi Kodifikációs Bizottságot, amelynek deklarált küldetése az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény szabályozási koncepciójának kidolgozása lett. A részletes tárgyalást mellőzve megemlíthető, hogy a Kodifikációs Bizottság 2015 közepére eleget tett eredeti rendeltetésének, így az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvénnyel kapcsolatos kodifikációs munkálatok első szakasza ebben az időpontban lezárult.6 A következőkben a közigazgatási eljárásjog újraszabályozásával kapcsolatban felvetődött, a megszületett koncepcióban megjelenő sarkalatos kérdéseket érintem. II. A kodifikáció „keretei" A demokratikus államok közigazgatásával szemben a különböző korszakokban számos követelmény, alapelv, elvárás fogalmazódik meg, de lényeges kívánalom, hogy a közigazgatás megfelelően működjön, funkcióit a közigazgatással kapcsolatba kerülők (különösen az ügyfelek) számára elégedettséget kiváltó módon érje el. Ez a felfogás olvasható ki Magyary Zoltán megállapításából is, amely szerint a közigazgatásnak úgy kell működnie, hogy azok a felek, akiknek a jogát vagy érdekét a közigazgatása ügye érinti, hibákat ne találjanak.