Katholikus Szemle 1904. január-december [antikvár]

TÖRTÉNELEMBÖLCSELET ÉS SZOCIOLOGIA.i (Első közlemény.) Abban a nemes versenyben, melyre már az elmúlt században a tudományok egymás között keltek, a történelmi tudomány sem maradt el társaitól. A XVIII. század óta a történelmi tudomány látóköre rendkívüli módon tágult. Amit a földrajzi tudomány fejlődésére a XV. század végétől kezdve Vasco de Gama, Columbus, Magelhaens, Cook fölfedező útjai tettek, ugyanazt eredményezték a Champollion, Grotefeud, Rawlinson, Layard, William Jones, Burnouf, Remusat, Stanislas Julién és társaik a hisztorika terén. A történelem elhagyta Európa szűk keretét, új világok keltek föl sírjaikból, a kronologiát megtoldották több ezer esztendővel, szóv?l a történelmi kutatás térben és időben egy század alatt oly haladást tett, minőről azelőtt a tudományos világ álmodni sem mert. Hasonlítsuk csak össze, hogy mit értettek száz év előtt világtörténelem alatt és mit értünk ma alatta; akárcsak a Ptolemaeus-féle földabroszt hasonlítanók össze egy modern földtekével. Amabban a római birodalom határain túl fekvő limitrof országokat csak elmosódott körvonalakban ismerjük föl, a többi helyét az Óceán borítja el. Egészen ilyen állapotban volt a világtörténelem az újabb időkig. Az elő-ázsiai keleti népekről a bibliából tudtunk meg egyet-mást, különben a görög és római írókra szorítkoztunk, akik, mihe-lyest elhagyták a római birodalom határait, a találgatások ködébe merülnek. Ma a történész ismeri a fáraók egymásutánját, biztosabban mint akárhány középkori fejedelmét, tanulmányozhatja az Ábrahám-korabeli Hammurabi törvénykönyvét, s föltárultak előtte Indiának szent könyvei és bámulatos terjedelmű eposzai. A történettudós azelőtt egy kimagasló pontról csak egy alpesi 1 Fölolvastatott a Szent-István-Társulat Tudományos és Irodalmi Osztályában. Szerk.