Katholikus szemle 1906. [antikvár]

A SZÁRMAZÁSTAN KRITIKÁJA. (Első közlemény.) I. BEVEZETÉS. Ezen tanulmányom az utolsó fejezet hijjával már készen volt, amidőn Méhely Lajosnak, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatóőrének: «A származástan mai állása» cimű nagyobb munkálata megjelent. A jeles szerző azzal tüntetett ki, hogy munkáját nekem megküldötte. Nemcsak nagy hálával fogadtam ezt, hanem nagy érdeklődéssel olvastam is; hisz a származástant olyan tudós bizonyítja, kinek neve a magyar zoologusok között kétségkívül nagy nyomatékú. Méhely munkálata nem győzött meg a leszármazás valóságáról. Azon bizonyítékok között, melyeket fölsorol, egyetlen egy sincs, melynek döntő ereje volna. A bizonyítékok ugyanis két csoportra oszthatók. Részint olyanok, melyek tapasztalati tényeken alapulnak ugyan s melyeknek a látszat szerint a zoologiában s az anthropologiában nem jártas előtt némi értékük van; részint olyanok, melyek — hogy úgy mondjam — csak a képzelet világában vannak meg, melyeknek lefolyását soha nem látta senki, melyeket tehát bebizonyítani nem lehet. Egész munkájában Méhely Háckel hű tanítványaként mutatkozik be. Nemcsak az imént említett bizonyítékok és bizonytalan természetű tényekre való hivatkozás által; hanem azon célzatosságban is, mely egész munkáján végig vonul. Méhely szerint «a mózesi teremtéstörténet meseszerűen naiv, melyet minden fölvilágosodott ember régen a rege világába száműzött s melyről az újabb kutatások nagyon valószínűvé tették, hogy egy régebbi asszír-babiloni kulturából származott át» (1, s 25. 1.) Ezen állítást azonnal tagadnom kell. Az újabb kutatás a szemita népekről azt bizonyította be, hogy őshazájuk Arábia volt s innen