Katholikus szemle 1932. február [antikvár]

Részlet: SZENT ÁGOSTON ÉS A TENGER VIZÉT KIMERŐ GYERMEK LEGENDÁJA. Katona Lajos az összehasonlító irodalomtörténet feladatairól értekező szép tanulmányában, amikor a tulajdonképeni tennivalók részletezése elé érkezik, egy pillanatra gondolkozóba esve megáll és Szent Ágoston ismert szép példázatával szólvaazt mondja, hogy olyan vállalkozás előtt érzi magát,mintha a tenger vizét egy kagylóval a magavájta kis gödörbe akarná átmeregetni.Igen érdekes, hogy Katona Lajos éppen abban a tanulmányában, ahol az örök tárgyak életének tömör jellemzését adja, maga is egy olyan jelképet, eszmeszikrát alkalmaz, amely mögött bámulatos távolság, a világnézetek váltakozása, egy darab szellemtörténet áll. A tárgytörténeti kutatás és az összehasonlító irodalomtörténet Reinhold Köhlerhez és John Boltéhoz mérhető nagy magyar mestere a tanulmánya jellegéhez találó szellemes fordulattal a korlátok közé szorított emberi tudást jellemzi ezzel a régi képpel, amely a középkori tanulmányai közben sokszor kerülhetett a minden értékes gyöngyszemet meglátó éles tekintete elé. A példázat mély értelme különösen megkaphatta a szellemi élet nagy összefüggései között biztosan tájékozódó, az irodalmak rengeteg területeit áttekintő tudós figyelmét. Az is bizonyos azonban, hogy nemcsak puszta kép volt ez nála, hanem őszinte önvallomás is, mert minél mélyebbre hatolt s minél távolabbra jutott, annál tisztábban láthatta, hogy kagylóval akarja kimerni az emberi szellem mérhetetlen tengerét. Mindenkit átjár ez az alázatosság, akit érdeklődése az összehasonlító tárgytörténet területére sodor, ahol sokszor töprengve, tehetetlenül állunk a leküzdhetetlen nehézségek beláthatatlan tengere előtt mindössze egy kagylóra utalt jelentéktelen erőnkkel.