Katolikus Missziók 1936-1937. (nem teljes évfolyamok) [antikvár]

Ennek az újévnek a hajnalán, amely fegyverkattogás, bombavetőgépek ijesztő berregése között köszönt ránk és nyomasztó bizonytalansággal szorongatja szívünket, csak egy kérésem van, imádott Mesterem, mindenség Királya, szeretett Jézusom. Egyetlenegy könyörgésem: Jöjjön el a Te országod az egész földre! Lelki szemem előtt felsorakoznak azok a töméntelen nagy országok, világrészek, ahová még nem jött el a Te országod. Földünk nagyobb részén még a pogányság éjtszakája fekszik, amelyen nem sugárzik át a Kereszt fénye! Az a rettenetes éjtszaka, amely megfojtja azokat a lelkeket, amelyekért Te meghaltál! Mások kérjék Tőled a föld javait: jólétet, gondtalanságot, hírnevet, érvényesülést, azokat a csillogó semmiségeket, amelyeknek gyermekek módiára örülnek... pedig sokszor a vesztüket okozzák. Én csak egyet tudok kérni a mai napon: Jöjjön el a Te országod! Jöjjön el az én lelkembe! Légy Királya egész lényemnek! Uralkodjál szívemen, lelkemen, minden képességemen! Ez az év legyen már egyszer a Tied! Ne a magam érdekeit keressem benne, hanem tágult tekintettel lássam meg végre a Te nagy érdekeidet! Legyen immár életté bennem, hogy csak egy a fontos: hogy az Atya istenien nagy világterve megvalósuljon ezen a földön! Uralkodjál a szegény pogányokon, akik még nem ismernek Téged. Tudod, Uram, hogy többen vannak ezer-milliónál. Tudod, hogy maroknyi sereged, a hitterjesztők kicsiny hada hiába támadja ezt a mozdíthatatlan tömeget. Minden erőfeszítésük annyit számít, mint a hullámok nyaldosása a sziklaóriásokon. Uram, jöjjön el a Te országod a pogányok közé! Uralkodjál a szerencsétlen pogány gyermekeken, akik születnek és "meghalnak a nélkül, hogy csak el is gügyögték volna legédesebb Nevedet! Nincs szomorúbb látvány a gyermeknél, akinek nincs Istene, aki soha nem juthat el az Atya látására! Ó, ott Afrika, India, Kína szomorú vidékein sok, nagyon sok az ilyen gyermek! Uram, jöjjön el a Te országod a pogány gyermekek lelkébe! Uralkodjál Mohamed tanítványainak sokmilliós tömegein! . . . Uralkodjál a hit egységéből kiszakadt testvéreinken! ... Uralkodjál mindazokon, akik nem fogadták el világosságodat, vagy - ha elfogadták - kioltották önmagukban! Tüzet hoztál a földre. Adj az én szívembe is, a többi hívőd szívébe is oly perzselő tüzet, hogy mások is lángra lobbanjanak tőle! Hogy így, a mi közvetítésünkkel, eljöjjön a Te országod azokhoz a katolikusokhoz is, akik valójában mégsem katolikusok", hiszen nem látnak tovább saját templomuk tornyánál és nem veszik még tudomásul, hogy Neked más bárányaid is vannak, akiket még el kell vezetni a Te aklodba. Igen! Értesd meg valamennyiünkkel, hogy a mi hitünk nem csak nekünk szól. Hogy az Isten szeretete és a felebaráti szeretet egymástól szét nem választható és hogy az első hazugság, végzetes önámítás a második nélkül! Juttasd eszünkbe, hogy nem mondhatjuk el napjában többször is a Miatyánk e fohászát: Jöjjön el a Te országod, a nélkül, hogy gondolnánk azokra a pogány lelkekre, amelyek - naponta vagy hatvan ezren! - a másvilágra költöznek és ítélőszéked elé állnak a nélkül, hogy tudtak volna Rólad! Ez a fönséges ima lesz a legborzasztóbb vádolónk, ha majd minket szólítasz Magad elé . . . Igen, Krisztus-Király, jöjjön el a Te országod ... A Te békés, könnyű terhet, édes igát jelentő országod, amely mégis oly hatalmas, hogy egyetlen Törvény képes fenntartani: a szeretet! Neked uralkodnod kell! És fogsz is uralkodni! Ellenségeid sokan vannak, az akadályok látszólag legyőzhetetlenek, de . . . katonáid, a mi testvéreink, a hithirdetők mindenre készek Érted és a legnagyobb boldogságuk az lenne, hogy valamennyien meghalhassanak országodért! És ebben az évben mi is osztozni akarunk ebben az önfeláldozó, lelkes szeretetben! - Krisztus-Király, jöjjön el a Te országod!