Katolikus Missziók 1941. január-december/1942-1944. (nem teljes évfolyamok)/Üzenet a Katolikus Missziók olvasóinak és a Támingi Misszió baráti körének 1947. február hó [antikvár]

Részlet a kötetből:A köszönet és bizalom szavaivalköszöntünk be az újév hajnalán kedves Olvasóinkhoz és Barátainkhoz. Úgy érezzük ugyanis, hogyköszönetet kell mondanunka mult évben tanúsított megértésért, érdeklődésért, áldozatos szeretetért, támogatásért. Hálás szívvel kell megállapítanunk, hogy nem csalódtunk kedves Olvasóinkban, amikor biztosra vettük, hogy az általános papírkorlátozó rendelet folytán fele terjedelmére soványodott és így a tartalmi beosztás szempontjából szinte leküzdhetetlen feladatok elé állított lapunk mellett hűségesen kitartanak és az ügy iránt való lelkes szeretetből megértően szemet húnynak a misszióslap fogyatékosságain. Nem csalódtunk abban sem, hogy a gazdaságilag annyira megnehezedett helyzet közepette is bíztunk Jótevőink áldozatkészségében. Az adományok nem fogyatkoztak meg. Tudjuk, hogy kétszeres vagy talán még többszörös áldozatba kerültek; de annál kedvesebbek voltak Isten szemében! Jézus nem felejtheti el, hogy Jótevőink az idők megnehezedésével... nem az Isten Országának juttatott adományokon kezdték el a takarékosságot, hanem inkább más téren vontak meg maguktól valamit - talán olyasvalamit, ami nagyon kedves volt a szívüknek. Legyenek meggyőződve, hogy elsősorban rájuk vonatkoznak az Irás szavai: "...teli, megrázott, túlcsorduló mértékkel mérnek vissza nektek!" - Köszönetet kell végül mondanunk azért a megszámlálhatatlan sok és igazán meleg hangon megírt karácsonyi üdvözletért és újévi jókívánatért, amellyel az ország minden részéből fölkerestek minket és amelyekben mindennél beszédesebb megnyilatkozását látjuk kedves Olvasóink és Jótevőink ahhoz az ügyhöz való őszinte ragaszkodásának, amelynek mi is érdemtelen szolgái lehetünk. Mindezek megfontolása a köszönet szavait diktálja tollunkba újév hajnalán.