Bővebb ismertető
Részlet:
Hold
Irta: Szép Ernő
Nem tudom van-e a felnőttek közt olyan bámulója, mint én vagyok, a holdnak, a Holdnak.
Mert én azon szüz ámulattal, félelemmel, ábránddal nézek föl a Holdra, mint a legkisebb fiukoromban.
Ha magam járok, magam állok meg a késő esti órán a fasorban, senki se látja hogy fölmeresztem a szemem a Holdra, hogy a két ajkam elnyilik álmélkodásomban, nem lát, ki nem nevet senki se.
Mikor gyerek voltam, el nem képzeltem, hogy más helyen is látják a Holdat, nemcsak Szoboszlón, el nem képzeltem volna, hogy az a szoboszlói Hold fog a fejem fölött fényleni Debrecenben is, Pesten is, Párizsban is, végig Európán, meg a messzi tengerek vize fölött.