Atrium 2000. február-március [antikvár]

Részlet:Száz évvel ezelőtt világszerte az art nouveau, a Jugendstil vagy a liberty style másik neve egyszerűen csak modern" volt. Csak az Oszt-rák-Magyar Monarchiában hívták szecessziónak. Itt az akadémikus művészet ellen a városból, az akadémiáról kivonuló szabad művészek adták maguknak ezt a nevet. Ma már a modern mást jelent, de a művészetben újabb és újabb akadémizmusok merevednek meg, és így a kivonulás gesztusa megmaradt. Legtöbbször az állami művészetpolitika szerkezete, a támogatások tendenciája, a kiállítási lehetőségek központi ellenőrzése, a művészképzés rugalmatlansága és az állami múzeumok hierarchikus szemlélete együtt hoz létreolyan helyzeteket, ami arra ösztönzi a kortárs művészet szabadgondolkodóit, hogy elhagyják a művészeti központot. Így volt ez az utolsó évtizedekben Bécsben is, ahol pedig adnak a kortárs képzőművészetre. Ez - a klasszikus zene mellett - a másik legerősebb pillére a hozzánk képest roppant volumenű kulturális turizmusnak. Húsz éve Hermán Nitsch még kitelepítettként kerül Prinzensdorfba. Tíz éve Kremsben már állami segítséggel állítanak Pel egy olyan Kunsthalle-t, amelynek programja óriási szívóerővel rendelkezik. Öt éve Sanktpöltenben a tartományi központot alakítják ki úgy, hogy az kortárs kulturális centrum is egyben. Elmondható, hogy Bécs pezsgő kulturális élete jócskán túlnő a város határain.