Bővebb ismertető
Részlet:
...a nukleáris félelemről
Egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan dátum van az évben, amely rám csönget és előhívja a személyes történelmet. Augusztus 6., Hirosima napja az egyik ilyen. Gyermekkori szorongásaim örökségeként.
Sokat és sokszor féltem kisgyermekkoromban az atomháborútól. Ma úgy rémlik, az ötvenes évek első felében a tőle való fenyegetettség a mindennapi élet része volt. Sokszor forgolódtam álmatlanul a háborútól való félelemben, rettegtem az ezerszer látott gombafelhőt, s a kevés reményem is szánalmas volt: az atomháborút nem lehet elkerülni, de talán szerencsém lesz - valahogy túlélem. Pontosan nem emlékszem, meddig tartott a rendszeresen kísértő lidérc, de hogy évekig volt éjszakáim hívatlan vendége, azt állítom.