Bővebb ismertető
Részlet:
...az 1968-as "csillagévről"
Nem kell hozzá jóstehetség, hogy előre tekintsünk: idén újra előkerül a történelem mérlege. A most búcsúzó évben is voltak kerek évfordulók, de ezekhez - például a reformáció és az orosz forradalom jubileumához - nem igen kellett mérlegre tenni a múltat. Az előbbiről megemlékezett a világ, az utóbbin - élen a leginkább érintettekkel - a megfeledkezés jól meggondolt aktusával tette túl magát. 1968-cal - gyanítom - más lesz a helyzet. Még sokan vannak/vagyunk, akik megélő és ilyen-olyan módon részesei voltak/vagyunk annak a turbulens évnek, amely Japántól kezdve az Egyesült Államokon keresztül Kelet- és keresztül Kelet- és Nyugat-Európáig fölfordította a világot.
A közeliség egyszerre táplálja a kíváncsiságot, a történelemben való elhelyezés igényét és csökkenti le a látótávolságot. Sokak számára az élet nagy pozitív élménye volt, amely egy jobb irányba igazította a történelem kerekét - nem kevesen vannak, aki a "jóléti társadalom" nyugati egyetemlegességét, az amerikai faji egyenlőtlenséget fölszámolást is ehhez kötik. Mások Amerikában a háborúellenességet ma is hazaárulásnak tartják - mit kapott elnökként Bill Clinton, amiért diákként részt vett egy tüntetésen! -, és Európában is sokan vannak, aki úgy vélik, hogy a hatvannyolcasok szakították át a szabadosság elől a gátat, életre hívták az olasz Vörös Brigádok és a nyugatnémet Vörös Hadsereg Frakció terrorista halálbrigádjait. Sőt kivált az utóbbi években, az óceán mindkét oldalán felerősödött s magát illiberálisnak vagy "alt-right"-nak nevező új jobboldal a '68-as eszmék és eszmények antitéziseként fogalmazza meg magát.