GEO 2009. augusztus [antikvár]

Függetlenül attól, hogy Fidel Castro betegségéből kifolyólag véglegesen átadja-e hivatali tisztségeit öccsének, Raúlnak, illetve ismét feltűnik-e a politika porondján, az általunk ismert kubai politikai rezsim biológiai végéhez közeledik. Mert előbb vagy utóbb a karibi sziget sorsát ötven éve meghatározó szakállas férfiú kénytelen lesz véglegesen nyugalomba vonulni. A csupán öt évvel fiatalabb fivére sem nyújtja éppen azt, amit hosszú távú perspektívának nevezünk. Így vagy úgy, felvetődik a kérdés, hogy ha eljön a pillanat, Kuba milyen politikai, gazdasági és társadalmi irányba halad tovább.Mint a legtöbb, rendszerváltás küszöbén álló ország példája is mutatja, a későbbi államberendezkedésre vonatkozóan rendkívül nehéz előrejelzéseket felállítani. Hiszen egy ilyen változással egy csapásra megváltoznak az addig érvényes politikai játékszabályok, anélkül, hogy annak új konfigurációját és hatékonyságát pontosan meg tudnánk előre határozni. Kicsit olyan ez, mint egy többismeretlenes egyenlet megoldása.