Inter Press Magazin 1987. január-június (fél évfolyam) I-II. [antikvár]

Részlet: Harcok és viszontagságok között nyugat felé indultak a magyarok elei, míg végre megállapodtak az új és végleges hazában, a Kárpát-medencében. Egy még nehezebb korszak következett ezután: az új területek feletti uralom megszilárdításának, a szomszéd népek közé való beilleszkedésnek az ideje 1. álmos 1210 táján készítette el A magyarok története címmel latin nyelven regényes munkáját az a királyi jegyző, aki magát P. mesternek nevezte, ám akit éppen azért, mert pontos nevét nem ismerjük, általában Anonymus-ként (Névtelenként) emlegetünk; ő volt az első történetíró Magyarországon, aki az akkor már távoli múlt, a magyar honfoglalás eseményeinek bemutatására vállalkozott. ö jegyezte fel, hogy az „Űr megtestesülésének 819. esztendejében Ügyek", aki vezére volt a magyaroknak akkori, Anonymus által Szkitiának nevezett hazájukban, feleségül vette egy másik vezér, bizonyos Öned-belia leányát, Emest. (Anonymus szövegét itt és a következőkben Pais Dezső fordításában idézzük.) E szerint Álmos apja Ügyek, anyja pedig Emes volt. s születése legkorábban 820-ra tehető. Jogos azonban a kétely, hogy valóban ők voltak-e Álmos szülei. Egyrészt a XIV. században összeállított magyarországi latin nyelvű krónika (amelynek szövegét a Képes Krónika is őrzi) Álmos apjaként Elődöt szerepelteti, s Ügyek mint Előd apja, azaz Álmos nagyapja fordul itt elő. Másrészt az Álmos apjául (nagyapjául) megtett személyek neveinek — ma már többnyire elhomályosult — jelentése arra utal: aligha ők lehettek Álmos felmenői. Az Ügyek névben ugyanis éppen az az „egy" („így" vagy „ügy") szó lappang, amely egyház szavunkban őrződött meg, s amelynek jelentése szent volt. Az Ügyek nevet bizonnyal utóbb adták Almos apjának (nagyapjának), amikor a dinasztia már szent királyokat mondhatott magáénak, s ezt a szentséget az ősapa nevének is hordoznia kellett. Az Előd névből még ma is kiérződik a hajdani jelentés: ő a dinasztia „elseje", első embere volt, azaz az Árpád-ház utólag „megalkotott" őse. Az Emes név pedig abból a régi magyar „em" szóból származik, amelynek jelentése anya. Álmos anyját tehát — nyilván mert utólag próbálták megnevezni — egyszerűen anyának nevezték. Eszerint Álmos egy „szent ember" (vagy a dinasztia őse) és egy „anya" nászából született. Az emlékezet nem örökítette meg Álmos valóságos szüleinek nevét, s amikor jóval később szülőkre volt szüksége a dinasztiaalapító Álmosnak, olyan nevű szülőket „alkottak" számára, amely kifejezte a dinasztia őse iránt érzett tiszteletet. Bizonyosra vehető, hogy nem lehet eredeti információ az Álmos szüleinek házasságkötésére vonatkozó 819. évi dátum sem. A 819. esztendő a keresztény időszámítás alapján fejezi ki az időt, s elképzelhetetlen, hogy a pogány magyarok Szent Istvánig, tehát a XI. századig a keresztény időszámítás szerint számolták volna az időt. Az ősmagyarokkal szoros kapcsolatot tartó török népeknél a tizenkettes állatciklus szerinti évmegjelö-lés dívott. Ez csak tizenkét éves perióduson belül tette lehetővé az esztendők megkülönböztetését, méghozzá úgy, hogy egy-egy évet egy-egy állatról neveztek el (patkány, szarvasmarha, tigris, nyúl stb.), hogy azután a tizenkettedik év elmúltával újra kezdődjék az évnek patkányról, szarvasmarháról stb. való elnevezése. Ha a régi magyaroknak volt valamilyen időszámításuk — márpedig nyilván volt — a kereszténység felvétele előtt, az bizonnyal ez a török évmegjelölési rendszer lehetett. A keresztény időszámítás szerinti 819. év jóval későbbi, utólagos visszakövetkeztetés abból az időből, amikor a magyarok már keresztény hitre tértek,