Képes Sport 1954. október 12. [antikvár]

Részlet a folyóiratból: A hét hőse Amikor vasárnap délután Örkény-táborban a bemondó közölte a magyar öttusa-csapat utolsó tagjának, Szondy Istvánnak eredményét, feldübörgött a taps a lelátókon: - Nemrég kelt fel a betegágyból s még is ilyen nagyszerű időt lovagolt - hallottuk a megjegyzést. - Ez aztán hősiek teljesítmény! Halljuk, mit szól ehhez a megállapításhoz a hőstett "elkövetője". - Egy kicsit korai lenne a hét sporthősének tartani engem, hiszen négy tusa még hátra van s a négy között olyan "szeszélyes" számok szerepelnek, mint a vívás és a pisztolylövés. Nem is szólva az én legnehezebb számomról, a terepfutásról. Érzésem szerint annak köszönhetem a győzelmet, hogy bíztam a lóban. "Mertem vele" menni s ez nagyon sokat számít. A táv elején még vissza is kellett fognom, mert nagyon is virgonc volt. A betegeskedésem nyomait azért még éreztem. A táv második felében már nagyon elfáradtam.