Képes Sport 1962. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

HÍRIK képekben ÚJ SPORTAa bontofiitjii ogyre » iiynU Budapeitení A kOlfaMön mftr itifyon népsiertl Oo-Kart. A nyári, r«pOI0lérl nemietkOsi verieny után a FOvárotI AutóbuflzOzem Sport-ocyeiaieténflk Oo-K«rt siakoizUiya «¦ óév utoUó vAiárnapJán msKren-deite »1 elflO m«fhlvá9oa versonyt la. A Réctel garács tárolOterán ren-deaatt veraenyen aok tehctaégca fiatal áUt nijthox. — Induláa el6tt Z (1. kép). — Cles ka- nyar (t. kép) A nOl kosárlabda EK lorán a magyar bajnokcsapat, a Bp. Vörös Meteor a ciebsxlovákok batazoros bajnok-egyutteiét, a Slovan Qrblt Práfát kapta eteö eUenfelOl. Ac OrbU tavaly a Z. he^en végzett ai EK-ban, s exenkívfll li ragyogó nemzetkOsl eredményekkel dicsekedhet. Még cserejátékosai la valamennyien válogatottak. A Vörös Meteor ennek eUe* nére la nagyiserfl kOsdOtánnak blsonyolti § esak batalmas harc után, négy ponttal (COM, 9I;U) »envedett vereséget. A mérkőzés elOtt Berezlk sán növendékei mftvéssl torna bemutatójának tapsolt a közönség. KépOnkön: VárUdi Escter, a mflvészl torna INI. évi bajnoka Zsuzsák helyére méltó utódokat állítson sorompóba. Üjévi w-vánságairik megvalósulását, sportsikereink folytatódását, kivívott nemzetközi tekintélyünk fenntartását csak a. spon még szélesebb körű elterjedésével tudnánk biztosítani. A lehetőség adva van! Rajtimk, szorgalmunkon és tehets^ günkön múlik, hogyan ragadjuk meg a kínálkozó alkalma' Ha élünk a lehetőséggel, valóra válhatnak vágyaink, be«^ jesülhetnek kívánságaink, s újra magyar sikereket ünnepelhet a sportoló világ. OLIAiPIAI GOMPOK ECYKOR^MA íria! I dr. Mcig Ferenc | Ai iker siellemóriátai _ ellenlétben mai utódalk- _ gyakorta szóbahozták az oUmpiát ís bizony, m^ a hi-Mm hallgatták el. így örültem. Férjének évtizedeken át volt kitűnő barátja, világhírű úszó- ^ictóf EmSi^, idöszé- vezér tájékbitatta az ottani Sásunk kezdetén nagytekin- olimpia hMgulatról Még ma Sv? eSrög filozólus Is. . "s vaiósztaűUenül hangzik — télyu gorog az olimpia után —, amit ak- meUen, terhesdrtgoK Irra kétezer nézőt en- egyik gednek el Rómába, pedig száz-Olympiában ezren szeretnénék elmenni." égpt bernieteket Hasonló elképeszt« hírek ér-Nem sMrít^ .^"f keztek az olimpia rendező biteket? Ott ^ ^níenW « mi- zottságához Nyugat-Németor-sikat taszigálja- szágból is, ahonnaji negyedmil-Xudós számítás«* szermt. sportbarát utazási szándé-némelykor 60 000 nézó is elza- kát jelezték. Ami azt jelentette, tándokolt Olympliba, hogy hogy onnan minden kétszáza-eyönyörködhessék honfitársai- dik ember szeretett volna el-„ak a 'koszorúért vívott kUz- jutni az olimpiára, detaiében. Van olyan tudósí- meg ennyire, csak Ilyen az ember. Annál kevésbé örültem, amikor nem is olyan sokára, újabb esetünk adódott az öttusa-lovakkal. Tudvalev«, hegy ^ a japdnek Ü Mi lett volna Rómával, ha a többi olimpiai lelkületű népből is ilyen arányban Jelentkeztek, sőt el is mentek volna nézőnek?! Képtelenség volt, hogy az útra készülőknek akár a leiét is elhelyezhessék az Örök Városban, amelynek a római olimpián megszokott — oUmpia nélküli túlzott tasziglástól nem kel- íkJ^r^^a^rg íeS^tS lett tartani és bizonyára nem idegenforgahnú városával. Te- okozott nagyobb gondot a ha- hát van gyakorlatuk e téren, zautazás sem. Egyebütt volt a tásunk is, hogy az egyik olimpia után három. hétig tartott, aniig mindegyik néző hozzájutott valami alkalmatossághoz, amivel hazájába visszatéilhe-tett. Az I9«0. 4vi baj. Róma harmadíélezeréves város és a derék elődök nyilván ^nem álmodtak arról, hogy Olympia egyszer még átköltözik Rómába. Utcái jórésze olyan szűkek, hogy semmikép- t955-beii Budapest azért nem kaphatta meg az 1960. évi olimpia rendezési Jogát, mert úgy találták, még nincs elegendő szál- ____________ „ ____________ lodánk. Rómának sokkal több pen nem alkalmasak olimpiai szállodája volt. És mégsem fo-forgalomra. Ezen a vonalon úgy gadhatta a jelentkezők felét romlott a helyzet, ahogy az sem. Talán erre is gondolt olimpiai játékok időpontja kö- Ojiesti, az Olasz Olimpiai Bi-" " - ¦ ¦ zottság ezerkezű elnöStev ami- kor az olimpia záróünnepélye után váratlanul előttem: — iMvagiasan el kell ismer' zeledett. Sed nunc venia ad fortístímtíim! Vagyis: bátra van még a fekete leves. Napról napra súlyosodott a probléma, hogyan helyezzék el a _ _ _ Rómába törekvő tömeget. Mert nünk, hogv Budapestnek több — a lele sem lett volna tréfa juMa lett volna a XVII, Oüm- — százezrek készültek oda. pia megrendezésére, mint R6-Egyik elhunyt olimpiai baj- mának. resszuson a NOB többsége Rómára adta a szavazatát. Mindenesett« a derék Onesti utólagos vallomása — bár „eső után köpönyeg" — mégis jól esett. n I.U-. gyenge lóállományukra hivat- ue ai i> lenei, koztak, amikor — több sportág hogy Onesti valami egyéb között — az öttusa szűr« is W miSt akart kárpótolni bennün- akartte tenni az olimpiai műket ezzel az udvariasaágeaL bmeretes, hogy főként Még három éwei az olimpia a,®^«?" 1" előtt tárgyaltunk arról, hogy fU™ az olaszok a mi vUágszerte el- 1«" ".Jíí^i» fi Ismert, nagyszerűen képzett f» a^hén NOB-iUfaen negy- M lóálloriányunkból szerzik be Ven^ s^yazatból hus^n- ^ az öttusához szükséges lovak ^<>1= a nu ig^águnk mellett ^ javarészét. Hosszasan húzódott «et' a latba. Ebből a húszon- n. az ügy, egyszerre csak elsza- wo' Jolt a jy kadt a fmál, pedig hát annyi "^P' demoktAciáké, húszon- »í szót használtunk el- rá, hogy í®;?,'.^ "j"^!' nemrégen kötélre is elég lett volna. Még- J"«!?; - fejlődő országoktól kaptuk. A felszabadulás óta ehhez hasonló sportdiplomáciai sikerben még nem volt részünk. A Magyar Olimpiai Bizottság az ügy érdekében már jó-előre elhatározta, hogy szükség esetén kölcsön adunk szá?. pompásan idomított lovat a japánoknak. Amikor ezt az Amiker az elimpia említett NOB-ülésen közöltem, megnyitó ünnepén » fel^ttanó taps jelezte, hogy gavalléros ajárüatunk — telitalálatot ért el. Hozzászólásomban azonban mindenesetre megemlítettem; hogy a tízmilliós Ausztrália százhúsz lovat szedett össze saját lóállományá-ból az 1956. évi olimpia öttusázói számára, de ezek között , _ — a melbourne-i barátaimtól rkf nyert tájékoztatás szerint — ^ is az egyik szomszéd országból szerezték be a lovakat. Kicsit orroltunk miatta, mert hát — az igazat megvallva — lóvá tettek bennünket. De nem vagyunk haragtartók. Megbékéltünk. Miért? Mikor? azt láttuk, hogy a -minden küldöttséget eg^orma udvariassággal fogadó közönség öt nép fiait különleges ünneplésben részesíti. A felvonulást vezető görög olimpikonokat, a közel háromezeréves olimpia szülőföldjének küldötteit; a saját reménységeit, az olasz "sportolók legjobbjait; a Szovjetunió hatalmas sportegyüttesét; az , .1 ,-j. í Északamerikai Egyesült Alla-kljelentette fehér-fekete gárdáját; és a mi szívünJchöz nőtt ifjúságunk színe-virágát. Amikor olimpiai csapatunk a NOB páholya elé érkezett, abban mindenki iemit és úgy tapsolt, integetett olimpikonjainknak. Jócskán akadtak Japánból sz.-Sr-mazott lovak is. Homéri kacaj harsant fel a teremben. Az ulelsó athéni napon azután fülembe súgta egyik külföldi barátom — mint mon-dá: maga is féllüUel haUotta nokunfc özvegye akkoriban lé- Ezt már akkor is sokan gon- Hirtelenében nem is értettem, _ hogy a japánok ném' forad- V minket tisztelnek ják el az ajánlatunkat Ezt az- F- velet kapott az óceánon túlról, dolták, amikor a párizsi kong- zal indokolják, hogy „a lovak szállítása leküzdhetetlen ne-hézségekbe ütközne". Ejnye, ejnye, gondolUm, aki haragszl'k, annak ritkán van ffj, Igaza. Epiktétosz pedig nyilván most is csak azt írná: mindenki a másikat taszigálja." Egyszer azonban majd csak megbékélünk mindannyian, többek között az olimpiai gondolat segítségével. (Ezt a cikket dr. Mező Ferenc, az olimpiai gondolat naffu magyar iáklyahordoiója a Képes Sport újévi szimirtak Irta. Sajnos, mire a cikk az újévi számban megjelenik, szerzője már örökre elhagyott bennünket. Emlékezete azonban élni fog, amig a világ ifjúsága négy-évenként békés versenyekre gyülekezik az olimpiai koszorú- t/ kért.)