Magyar Krónika 2014. június-december [antikvár]

PitypangAz élet akkor is szép, amikor hideg van, ónos eső esik, a felhők alja a földig ér, és még éhes is az ember. De napsütésben még szebb. Az ember már csak úgy van összerakva, hogy örömét lelje a tavaszban, a nyárban, a verőfényben és a virágos mezőben. Éppen azért, mert mindig van nyár, nem mindig virágoznak a mezők. A varázslat a megújulásban, az újra-átélésben rejlik. A pitypang évmilliárdok óta minden tavaszon újra nyílik, és az embereket évszázezredek óta jó érzéssel tölti el ez a látvány. Nagyon nagy ostobaság kell ahhoz, hogy valaki ellökje ezt az örömet magától, behunyja a szemét a varázslat elöl, és örökké az élet nehézségei fölött keseregjék. Mi, a Magyar Krónika szerkesztői nem szeretnénk, ha az olvasóink hagynák magukat keserű emberektől befolyásolni, hogy az élet szépségei előtt hunyják be a szemüket, és keseregjenek. Inkább azt szeretnénk, hogy leljék örömüket az életükben. Mert az élet akkor is szép, amikor a felhők alja a földig ér, szürke a világ és csupaszon meredeznek az ágak. De amikor kinyílik a pitypang, akkor egy kicsit még szebb. És amikor felépül a ház, megszületik a vers, megoldódik a tudományos rejtély, megölel aki szeret, akkor is szebb. Ezeknek igyekszünk mostantól krónikása lenni - hogy milyen sikerrel, azt majd Önök döntik el.