Mozi ujság 1944. IV. 26-V.2. [antikvár]

A KÖSZÖNET VIRÁGAI... Mindenki, aki megéri majd a boldog békét, hős volt ebben a háborúban egyszer, vagy százszor - kicsinységben és nagy dolgokban - mindennap és minden éjjel újra és újra. Mert ez ma így van rendjén, ennek így kell lennie. A legnagyobb áldozatot hős katonáink hozzák odakint, túl a határokon, a nagy, nagy messzeségben. Irántuk való hálánkat csak úgy róhatjuk le, ha méltóak vagyunk hozzájuk bátorságban, hitben, erőben. A belső front hőseinek azonban sem rang, sem jutalom, sem semmiféle kitüntetés nem jár. Legfeljebb köszönet. Az is csak éppen egy felebaráttól, egy szomszédtól, attól az embertársától, akinek segített. Mert csak így érdemeljük meg azt, hogy élünk, így leszünk méltóak arra a békére, amelyet értünk küzdenek meg a nemzet legjobbjai.