Bővebb ismertető
Kedves Olvasó,
a történelemben az a legszebb, hogy hétköznapjaink minden egyes eltelt másodperce rögvest a múlt kitörölhetetlen részévé válik. Ha úgy vesszük, folyamatosan a múltban élünk - csak kevéssé tűnik fel. Hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy ráébredjünk: korábban a történelem aktív részesei voltunk. Abban a pillanatban ugyanis, amikor megéljük, sosem vesszük észre. Vannak talán néhányan, akik képesek megragadni a pillanatot, de többségünk hétköznapjait - valljuk be - egészen más tölti ki.
Amikor olyan történettel találkozom, mint amilyen Henryk Slawik és id. Antall Józsefé, akkor azonnal felteszem magamnak a kérdést: vajon ők tisztában voltak-e azzal, hogy a történelem szerves részesei/alkotói voltak?
A válasz: nem. Ahogyan mi sem fogjuk fel a pillanat jelentőségét, úgy ők sem voltak erre képesek. Sodródtak a napi eseményekkel, próbáltak túlélni az aktuális embertelenségben, és közben - anélkül, hogy tudatában lettek volna . szép csöndben hősökké váltak. A körülöttük lévők, a tízezrek, azok a lengyelek, akik az életüket köszönhették nekik, sejthették, kivel van dolguk. Ezért hálásak is voltak, hogy a sors e két önzetlen ember közelébe sodorta őket azokban a szörnyű években. Az ő szemükben már akkor hőssé lett a két jó barát.
Most, 67 év elteltével, itt a lehetőség, hogy Ön is megismerje Slawik és Antall megindító történetét. Nemcsak azért, mert most minden részlete jól dokumentáltan felidézhető, hanem azért, mert mindez már történelem. Mert most már tudjuk: akkor és ott ez volt maga a TÖRTÉNELEM.
Ahányszor elolvastam a két férfi utolsó pillanatait megörökítő, megrendítő sorokat, mindannyiszor arra gondoltam: ez már nem is barátság, hanem testvériség. Lengyel-magyar testvériség.
Az ezeréves hagyomány szívszorító megnyilvánulása.
Gál Vilmosnak hívnak, 1972-ben születtem Budapesten. Dunaharasztin élek a feleségemmel és a lányommal, Veronikával. Nagyobbik lányom, Petra már felnőtt nő.
Történelem-Muzeológia szakot végeztem az ELTE BTK-n, majd három év tanárkodás után felvettek a Magyar Nemzeti Múzeumba. Mind a mai napig ott dolgozom, jelenleg a Modernkori Főosztályt vezetem. Sok tudományos cikkem jelent meg történész-muzeológusként. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen számos nagy kiállítást rendezhettem a Nemzeti Múzeumban, és egy komolyabb monográfiám is megjelent. Valamiért mégis a szépírás felé húz/húzott a szívem. Elsősorban történelmi regényeket szerettem volna írni, és az utóbbi tizenegy évben, ha nem is átütő sikerrel, de azért néhány művem megjelent. Lásd alant:
- 2013-ban a L’Harmattan kiadó gondozásában jelent meg első regényem Antantmisszió címmel, amely az 1919-es román megszállás idején játszódik.
- 2017-ben jelent meg második regényem A lengyel freskó címen (Historycum kiadó), amely a második világháború elején hazánkba menekült lengyelek életének mindennapjaiba nyújt bepillantást egy család történetén keresztül.
- 2019 novemberében jelent meg következő, Báthory István életét feldolgozó történelmi regényem, Báthory – A korona ára címmel a Rézbong Kiadó gondozásában.
- 2020 novemberében ezt követte a Báthory István életét feldolgozó történelmi regényem második kötete, Báthory – A katonakirály címmel, szintén a Rézbong Kiadó gondozásában.
- 2021-ben a Lazi kiadónak köszönhetően jelent meg az A latrok ideje – Erdély 1848-1849 című történelmi regényem, amely a szabadságharc alatt az erdélyi magyarok ellen elkövetett bűnöket állította a középpontba.
- 2022-ben a Holnap Kiadó égissze alatt jelent meg a Jövőre hátraszaltó! című ifjúsági regényem
- A Történelmi Regényírók Társasága 16 írója által közösen írt regény (Buda&Pest – Egy város zivataros századaiból) egyik szerzője vagyok.
Novelláim évek óta megjelennek a Helyőrség print és online felületein.
A Magyar Írószövetség tagja vagyok.