Művészet 1903/1-6. [antikvár]

Részlet a könyvből: A festészet esztétikája Nem arról a régi, német száraz tudományról lészen itt szó, a mi még a különben oly érdekes szépet, a művészi szépet is unalmassá tudta tenni. Nem a régi spekulativ esztétikáról óhajtunk itt szólani, hanem arról az újról, arról a fiatalos erőtől duzzadó esztétikáról, mely meghitt bizalmasa magának a művésznek s ügy iparkodik bepillantani az alkotó művészet, a teremtő képzelet pszichológiájának csodálatos titkaiba. Ez az új esztétika nem kóvályog többé a fogalmak ködös régióiban, hanem tényeket vizsgál, csak úgy, mint a többi tudomány, és pedig a művészeti tényeket, tapasztalati megfigyeléssel, sőt akár hiszik, akár nem, kísérletekkel is dolgozik, csak úgy, mint a többi tudomány. Sajnos, nálunk még nem igen nyílt alkalma a nagy közönségnek ebbe az új esztétikába bepillantani, hiszen még szakköreink sem ismerik, annyira nem ismerik, hogy nem is tekintik az esztétika művelőjének azt, a ki erről az új esztétikáról mer szólani vagy ennek szerény munkása. Igazuk is van abban, hogy ez nem amolyan régi módi esztétizálás, fogalomfilozofálás, hanem modern pszichológiai tudomány.