Múzeumcafé 2011/2012. december/január [antikvár]

Bár egy percig sem állathatom magamat azzal, hogy az előző számunk ugyanezen helyén megjelent soraimnak hatására lóriéul volna, hiszen ínég ki sem jött a nyomdából az októberi MúzeumCafé, amikor érkezett a hír, annak természetesen örülök, hogy a sepsiszentgyörgyi városi tanács második nekifutásra csak megszavazta a műtárgycsere-megoldás lehetőségét (lásd: Verébbel ágyúra, MC25), így a városi múzeumnak alighanem mégis sikerül végleg megszereznie Bukaresttől a székelység egyik szimbolikus jelképét, Gábor Áron egyetlen eredeti 1848-as (réz)ágyúját. És bár ha az „időeltolódás" miatt az tehát nem is mondhatom, hogy lám, érdemes néha nyilvánosan morgolódni, abban biztos vagyok, hogy a múzeumokkal kapcsolatos diskurzusok, a hazai és a nemzetközi muzeológiában történtekre való folyamatos reflektálás azért csak-csak előrefelé viszik közös szakmai ügyeinket. Merthogy van, lenne mi! előrevinni: amikor a hazai múzeumok a fenntartói támogatások elmaradása, az ebből fakadó kényszerű létszámleépítések miatt néha már alapfeladataik ellátását is vissza kell nyessék vagy egyenesen szüneteltessék, amikor jelen sorok írásakor igencsak bizonytalan az önkormányzati múzeumok jövőbeni státusa, amikor a kultúra szinte minden területén fokozatos minőségromlásnak vagyunk tanúi, akkor az a bizonyos errefelé tekintgető szemünk természetesen ugyancsak sír. Ugyanakkor a másik szemünknek (bár ahogy az erről folyó vitákat elnézem, ha nem is mindenkinek, de egyeseknek) talán némi nevetésre adhat okot, hogy éppen kirajzolódni látszik az utóbbi száz év legnagyobb hazai múzeumi beruházásának a lehetősége, egy vagy akár talán két vadonatúj, európai színvonalú,21. századi igényeket kielégítő, szerencsés esetben látogatók tömegeit vonzani tudó új fővárosi múzeumépület felépítése, és ezzel párhuzamosan a legnagyobb hazai és nemzetközi képzőművészeti gyűjteményeink bemutatásánál: korszerű újragondolása; hogy a világhírű magyar fotográfia méltó honi prezentációjának az esélyéről már ne is beszéljek. pedig itt a szerkesztőségben abban bízunk, hogy a MúzeumCafé akár éppen ez a száma is a benne található sokféle olvasnivalóval - nemcsak le tudja ké-1 részben moderálni is tudja a hazai muzeológiában zajló történésekre reflektáló véleményeket. Úgyhogy most abban a reményben kívánok minden munkatársunk nevében áldott karácsonyt és sikeres újévei minden kedves olvasónknak. hogy jövőre több lesz a szemünknek nevetésre, mint sírásra okot adó múzeumi esemény. Martos Gábor 14132623