Múzeumcafé 2014/1. [antikvár]

w Múzeumba mejjyiiiik, kiállítat nézünk - leiflühhiinhiiek sokszor lénylcu- ennyire egj'szeri'i egy liclvégi csakkli pi'oijTani ekk'lnlése, majd nieü'vakkílása. Cipő. sák sapka. cs iránv a niiízenni. o(kiérve sál sapka le, és !);)'eriink jfyönyörliödni, okosodni, szórakozni, nézelődni. Mondom: leiflöh-hiinknek Csakhoji;)' naip'on sokan vannak olyan embertársaink is, akiknek eldonleni lehel, hojiy ennyire egyszerű ugyan, de meg\'alósílani a pi'ograniol, már bizony rengeteg iiebézscgbe ütközik. Mei'l bogy például a lielyválioztatásuldioz egyedüliként a rendelkezésiikre álló kerekesszékkel nem biztos, bogy meg tndják közelíteni a kiszemelt inúzenmol. nem biztos. bog\' leljntnak a lépcsőin, nem biztos, bogy odabent nünden tárlül)a bele tudnak nézni, vagy bogy basználiii tudjál; a neui s|)eeiáli-san nekik kialakított mosdót. Aztán ugyancsak sok olyan emherlársiuil; van. akik lebel bogy lizikailag még csak-csak eljul nak cg\' múzeumba, a lépcső sem akadály nekik, de beni a lei'mekbcíi biái)a !ái-kálnak, semmit vagy csak alig valanüt látnak a kiállított lárgvakból Es akkor még nem beszéltüni; a bagyományos tárlatvezetésből egy szól sem ballö siketekről az értelnü-leg különböző mértékben sérültekről, az egyéb, az életvitelükei így vag\' ügy akadályozó bárnülyen betegségekben szenvedőkről Pedig mi itt a szei'kesztőségben azt gondoljuk: i'óluk (is) bizony beszélni kell Sokat, sokszor, sokléleképiien. Nem véletlen. bog;\' már la|)unk második számában közöltünk egy írási, amelyi)en egy általunk í'elkéi't kerekesszékes látogató mesélte el budapesli müzemni „kalandjait" vagy bogy azóta is eseti már szó lapjainkon lálás- és ballássérülteknek szervezett speciális méizeumi Ibglalkozásoki/)!: mini, abogy esil; nündei'ről inoSl megint, kiemelten ebben a számunkban is. És bár belső üg\', nem tartozik okvetlenül az olvasóki'a, de azért eknondom, bogy az az akkori kerekesszékes imizeundátogató lyságíró-kolléga azóta szerkesztőségünk munkatársa, bíiTovatuid; felelőse lelt; de mi nem csak a lőle vagy sokszor éppen a vele eg)'ütt, „első kézből" i-cndszercsen megismert gondjai miatt érezzük bozzánli is közel álló problémának a nulzeumok minden szem-|)onlból történő akadálymentesítésének, a szó legszorosabb éileknében vett müzennü esélyegyenlőség megteremtésének a fontosságát. I hinem mert azt gon(k)ljuk - biszen végül is az egész MüzeumCafé ezért lett, és eri'ől szól bogy a müzeumok kiemelkedően fontos intézményei a társadalomnak, nagyon is fontos belyek az endícrek életében. Az egész lársadalonuiak; és nünden embei' életében. Azokéban is, akik bármiért is mások, mint un legtöbben vagyunk. Mailos Cáboi-