Múzeumcafé 2015/2. [antikvár]

Fasor(s)ok Ajánlimél; eg}' rövid liudapeáli városnéző proffi'aiiiot: tessék heilliii C{f\' aiilólia (sportosaltbal; biriklirp is pattanliatiiak. de aki nem reá naj^'jáliól két és liároiii kilométer közötti távot lesétálni, az akár g^alojf is meo[telieti az út\onalat), és elliajtani először az Andrássy lítoii a Kodály köröndtől a Hősök teréig. Mint tndjiik, a Belvárosból a Víirosligelbc. a magas épületek közül a városi zöldbe kivezető egykori Sngár útnak ez a barmadik szakasza (az építészetileg és ntcai növényzetével is jól elkülönülő első a Bazilikától a Körútig, a második, látványában már kiszélese(lő-clla|)os()dó jellegű onnan a Köröndig tari) a már leginkább „pai-kszcríf: az útteSl két oldalán széles jái'da vezet, azokon túl még ott vannak a szerazntak, és végül az előkertes, maximum egy-két emeletes villák szegélyezik a parkba kivezető, abba nnntegy „belesimuló" utat. Nos, ezt az útszakaszt ma Buda|)eá - legalábbis az én véleményem szerint - legszebb kettős fasora szegélyezi. Pedig biztosan van, aki még emlékszik, mekkora felzúdulás volt jó pár éve, amikor a löváros úg\' döntött: megújítja az akkor ott már igencsak megtépiízódott korábbi fasort. Hirtelen lett „természetvédők" emeltek (sokszoi- igencsak hangos) szót a pedig már összevissza tört-vagdosott ágú. néhol betonnal kiöntött törzsű, lélhalott, ahány-annyiféle uiéretű-álla|)otn fákért, mondván, az önkormányzat „kipusztítja" a maradék városi zöldet. Ám a rémes Iákat mégis kiszedték, a helyüki'c pedig eg^'lbrma korú-méretű, a városi levegőt jobban tűrő, előnevelt, földlabdás Iákat telepítettek a középső járdák mindkét szélérc. Ezek aztán mára szépen felcseperedtek, és még ha nem is érték el a korábban ott álló öreg fáli méi-etét, uia már szinte összeérő lomhkoronáikkal kifejezetten kellemes látványt nyújtanak az erre járóknak. Azután a Hősök lerére érve - autóval, biciklivel vagj' gyalog - folytassák útjukat tovább a Városligeti-tavon átvezető hídon, majd a líós Károly sétányon. Itt a mai Bndapcíl alighanem legi-ondábhan kinéző fasora fogja kétoldalt kísériú az útjukat: ag\'oncsonkolt, levágott ágaik helyén nn'niumnial bekent, ölnyi vaSlag törzsükön eg)'-két nyeszlett, ujjnyi vékony ágat hajtó, öreg, beteg, félkopasz Iák, közöltük pedig, ahol mái' ennyi mcgnicnlhelő sem maradi belőlük, egy-egy csenevész pótlás kelti a „fasor" lelombozó illúzióját. (És még hány ilyen szerencsétlen fa-roncs található szerte ebben a városban ) Ha a Liget BudapeS projekt keretchen a sétányról az autólórgaloni kitiltásával eg\'ütt ez a fasor is úg\' meg tudna újulni, mint az Andrássy úti, szerintem BudapeSl máris q^' kicsit élhetőbh város lenne. .Marlos tláhoi'