Múzeumcafé 2016/5-6. november-december [antikvár]

MIT OLVASUNK? MIT LÁTUNK? f Eredeti elképzelésünk szerint az irodalmi emlékházakról készítettünk volna egy tematikus összeállítást, magyarországi, határainkon túli és távolabbi példákkal, jellemző és különleges megoldásokkal, relikviákra, legendákra épülő kiállításokkal, kényszermegoldásokkal, népszerű és rejtett helyekkel, értékekkel. Ha már nincs mód arra, hogy végigjárjuk a ma is megtekinthető emlékházakat, emlékhelyeket, legalább jellemző példákat kereshettünk volna, mégis inkább az „irodalmi emlékház" mint múzeumtípus módszertani kérdéseinek szántuk ennek a dupla lapszámnak az oldalait. Azt szeretnénk bemutatni, hogy milyen eszközökkel dolgozik a kurátor, hogyan befolyásolja a társadalmi, politikai környezet és az irodalomról való gondolkodás, az egyes szerzők emlékezete, az utódok, örökösök bölcsessége vagy szándéka, hogy egyáltalán létrejöjjön egy emlékhely, egy monografikus kiállítás. Bár az irodalomkönyvek gyakorlatilag évtizedek óta ugyanazt a tananyagot közlik, még csak a hangsúlyokat sem eltolva akár a kortárs irodalom felé, és A Nagy Könyv-felmérés eredménye sem lett volna nagyon más húsz-harminc évvel korábban vagy bő egy évtizeddel később, mint ahogyan alakult 2005-ben, ám az írók rangja és értéke, kedveltsége és elfelejtődése ennél sokkal gyorsabban változik, az utóbbi években létrehozott irodalmi múzeumi és emlékmúzeumi kiállítások pedig a legkorszerűbbek közül valók. 1 A lapszám tervezése során hosszú listát írtunk olyan angliai, francia, német emlékházakról, amelyekről mindenképpen szerettünk volna írni. Végül ebből alig valósult meg valami, Bulgakové szerencsére igen, Szilágyi Lenke csodálatos fotóival illusztrálva. Pedig ez egy dupla szám, egy bőséges kötetre való szöveges és képanyaggal