National Geographic Magyarország 2008. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Részlet az 1. számból: Beköszöntő Aki túl sokat néz tévét, az meggárgyul, hallottuk minduntalan aggódó szüleinktől gyermekkorunkban. Arról viszont ma is kevés szó esik, hogy tőlünk sok ezer kilométerre, sovány fizetség fejében kisgyerekek szedik darabokra a kimustrált tévékészülékek ólomtartalmú alkatrészeit. Hát igen: az ő agyuk valóban súlyosan károsodhat. Életünkben alig maradt már felhőtlen élvezet. Tévét nézni, internetezni, mobiltelefonálni hasznos és jó dolog, ám amikor szebb, gyorsabb és nagyobb hatótávolságú készülékre váltunk, magunknak jót teszünk vele, másoknak viszont sokat árthatunk. Massachusetts államban, az Egyesült Államok egyik hulladékhasznosító telepén gumikesztyűben válogatják a kimustrált alkatrészeket (lásd képünket). Csakhogy a képcsövek zöme nem itt, hanem szegényebb országokban, nincstelenek keze között végzi, ők szedik szét éhbérért - a kilogrammokban mérhető ólomtartalom mérgező hatásáról mit sem tudva - az elektronikai ipar szemetét.