National Geographic Magyarország 2014. július [antikvár]

Tessék mondani, tulajdonképpen miért is akarjuk annyira tudni, egyedül vagyunk elevenek a kozmoszban? Hogy puszta kő- és gázhalmaz-e az űr körülöttünk, vagy vannak más élők is odakint? Hát nem mulatunk nagyszerűen így magunkban? Hát nem telik pompásan az idő? (Jó, jó, közben kicsit lelaktuk a Földet, de megoldjuk; végül is határozatlan időre szól a bérleti szerződés.) Mi hajt bennünket ennyire? Talán elbátortalanodtunk, amióta nem állnak olyan jól az ügyeink? Elfogyott a kurázsink? Kellene a jó tanács, kellene már valaki, akinek panaszkodhatunk, akinél van gyógyszer fejfájásra, aki somolyogva a zsebébe nyúl, és egy jelképes összeggel kisegít bennünket, mert hát megszorultunk kicsit?Nem tudom. Talán csak vágyunk egy testvérre, aki előttünk jár, aki odaadja a kinőtt dolgait, aki megírja helyettünk a leckét. Aki már felsőbb osztályba lépett, aki esténként mesél nekünk, hogyan is mennek a dolgok igazából, odakint, a felnőttek világában.