National Geographic Magyarország 2020. december [antikvár]

AUOMHOZO VILÁGZENE LAPINDITO DECEMBER / Érzelmes felhangok ÍRTA IFJ. VITRAY TAMÁS FŐSZERKESZTŐ Nehéz ezekben a szorongós, hideglelős, acsarkodós, zavarodott időkben lírai hangot megütni, de tegyünk egy próbát. Annál is inkább, mert lapunk is elvétve rukkol ki lágyabb hürokat pengető anyagokkal. Címlapfotónk sem mondható szikárnak, szenvtelennek, tényleírónak. Ellenkezőleg. Végtére is a világ népeinek ringatói, altató- és bölcsődalai nem az elme, hanem a szív tudományának tárgykörébe tartoznak. És nincs szebb kép, mint az álomittas kisgyermek képe, nincs szebb dallam, mint az édesanya dúdolása. Most ráadásul hanganyag társul a képekhez, még Lakatos Mónika énekének sötét bársonyába is jólesőn beburkolózhatunk. Belebódulok az idők előtti időből való, minden dimenzión túli melódiákba, és közben irigykedem. Bárcsak a mi szikár, szenvtelen, tényleíró felnőttvilágunkban is működhetnének ilyen zsongító altatódalok. Koronavírust, kormánypolitikát, könyvdarálást is feledtetnének, hogy letehessük kicsit a fejünket a párnára, hogy elhiggyük, anya itt van, vigyáz ránk, apa is nemsokára hazaér, nem lesz semmi baj.