National Geographic Magyarország 2020. november [antikvár]

FÖLTAMADOTT A TENGER Horgászöröm és egyebek ÍRTA IFJ. VITRAY TAMÁS FŐSZERKESZTŐ Köszönöm, kedves Nagy Virág és Lisztes Sári! Köszönöm nektek, hogy valahányszor a két csodás festményeteken jár-kel a szemem, azon kapom magam, hogy fühg ér a szám, gyerekes öröm fog el, bolondul vigyorgok, holott nincs túl sok vigyorognivalóm amúgy. Arról, hogy egyáltalán miért került hozzám ez a két kép. Sáriról és az ő szitakötőiről majd a decemberi lapunkban. Amire pedig itt és most istenigazából ki szeretnék lyukadni, azt a horgász odalent az ő gyönyörűséges aranyhalával egy szempillantás alatt és nálam sokkal-sokkal jobban el tudja mondani. E havi számunkban föltámad, talán életben is marad a tenger, miközben a tél egyre inkább a remélt jég nélkül érkezik, és igen, még mindig, sőt egyre inkább fönnforog a vírushelyzet. Újra megkapjuk hát a keserű leckét: már csak józan tudománnyal gyógyíthatjuk a jelent, és hozhatjuk helyre a jövőt. Meg azzal, ha végre magunkhoz és eszünkhöz térünk. No hát, ebben segíthet a kilencéves Virág horgásza.