Nemzeti 2014. november-december [antikvár]

PREMIER • ISTEN OSTORA Bánffy Miklós (i Koia/s\ ir - 1950. Hiid Jpoc^ Politikus és művész. Polihisztor. Az ország egyik legnagyobb földesura. Országgyűlési képviselő, Kolozs megye és Kolozsvár főispánja. írói sikerét a Naplegenda című drámája hozza meg 1906-ban. 1912 és 1918 között a magyarországi állami színházak, így a budapesti Operaház intendánsa. Ekkor mulatják be Bartók operáját, a Kékszakállú herceg várát, amelynek díszlet- és jelmeztervezője. IV. Károly 1916-os koronázásának kormánybiztosa (sokakban visszatetszést kelt, hogy a díszmenet végén hadirokkantakat is felvonultat). 1921-22-ben külügyminiszter. 1926-ban visszatér az akkor Romániához tartozó Erdélybe. Nem politizálhat, de vagyona és befolyása révén a közélet tevékeny alakítója. 1934 és 1940 között jelenik meg főműve, az Erdélyi lönénet regénytrilógia. Észak-Eídély visszacsatolása után újra képviselő, a magyar kormány megbízásából Bukarestben tárgyal, eléri, hogy Kolozsvárt elkerülje a front. A háború után nem maradhat Romániában, Budapestre jön. Nyomorban, elfeledetten éri a halál. ¦' I \ KELET ES NYUGAT Bánffy Miklós és A nagyúr ?m A polihisztor erdélyi gróf - akit a kommunista rezsim idején igyekeztek kitörölni a magyar emlékezetből -, sokrétű tevékenységet folytatott a politikától a gazdálkodásig, a képzőművészettől az irodalmon át a színházig. Valamennyi területhez mélyen értett is, nemcsak űri pasz-szióból művelte azokat. Az ilyesmit persze nehéz elviselni, nem csoda, hogy az írók politikusnak tartották, a politikusok pedig írónak. Holott e különböző kompetenciák a legigazabb módon egészítik ki egymást Bánffy sokirányú művészeti, közéleti, politikai működésében. A drámaíró Bánfíyra elsőként Ady Endre hívta fel az olvasóközönség figyelmét 1906-ban, amítoszok világa által ihletett (ia megjelenésekor. Jme, egy előkelő magyar amatőr ( ) löbh mint liter-ary getiileman. Európai ízlésű, elmélyedt, jhiom lelkű ember. Sokai olvasott shasz-nostm. ( ) Érdekes és szép könyv. Megint egy szimptómdja a magyar lélek új, nagyszerű válságának. ( ) Egy jnodern írás." Az amatőrt Ady abban az értelemben gondolja, hogy valaki szenvedélyesen szereti, amit csinál. Ez a szenvedély, „belső parancs"- Bánfíy saját bevallása szerint -különösen két művének létrehívá.sában játszott szerepet. Az egyik a közelmúltban újra kiadott és már külföldön is sikert ^x;\.tott Erdélyi történet: .Regénytrilógiámat belső parancshói kellett megírnom. Növekvő aggodalommal láttam, hogy dacára annak a szömyit katasztrófának, ami né- plakát: Orosz István piinket lestijtotta, senki sem akarta látni azokat a bimöket, amik odavezettek Senki nem mondta: »ezen az tilon többé ne járj!«" A másik belső parancsra írott mű pedig/í nagytir című történelmi drámája, amely - szintén a szerző szavaival - „sok rninden más ?nellett ellentmondás és válasz a százitdvégnek arra az irányára, melynek fő képviselői az angollá lett német Max Müller és a németté lett angol l. G. Chamberlain, kik az ária népek fensőbbségét hirdették minden egyéb fajta nép fölött, és bárhol a világon kultúrát tapasztaltak, azt akdrfnilyen erőszakos érveléssel is indogermán eredetre vitték vissza. ( ) itt Kelet és Nyugat ütközéséről van szó. Két kidttira ütközéséről, nem pedigbarbárok és rntwehek szembeállításról." Tamási Áron így írt a drámáról: „Egy világot a történelem sírjából itgyfeltámasztani, bogy az valóban éljen: ez a képesség abból afonásból ered, ahonnét a temntö erő, melyfolytonosan megiijit s ezáltal megörökít. Ahogy olvasom A nagytirat, megújtd a kor, melynéhnozgalmasabbat és a helyét kereső emberisébe jellemzőbbet nem látottá világ." A nagytir Bánffy Miklós legsikeresebb, legtöbbet játszott színműve. Ősbemutatója a budapesti Magyar Színházban volt 1912-ben, azt követően műsorára tűzte a budapesti Nemzeti Színház (1921. 1938, 1944) és akolozsvári Nemzeti Színház (1942). Eztán hosszú hallí^atásra ítéltetett a mű és a szerzője is Tavaly decemberben. Bánffy Miklós születésének 140. évfordulóján kezdődött a Bántfy Emlékév, amelynek méltó zárásaként kerül színre/V «(í^y/ír dráma/f/e;; ostora címen a Nemzeti Színházban. Rideg Zsófia NEMZETI • II. évfolyam 3. szám • 2014/2015-ös évad • 7