Parallel 2013/28. [antikvár]

"Nagyon zavart, hogy bármit csinálok, nem tudok közelebb menni a nézőhöz, mert a személyem ott van akadályként. Először a DasArts-ban csináltam egy olyan hangjátékot, amiben én a termen kívül voltam, bent pedig emberek csukott szemmel, fülhallgatón hallgatták, ahogy én nyolc percben elmesélem az életemet. Pontosabban egy útvonalat a Visegrádi utcától a Farkasréti temetőig és vissza. Az út mentén haladva események jutnak eszembe, de közben változik a beszélő kora, az útvonal köti csak össze az alakokat. Luc zenét játszott, illatokkal erősítettük a szöveget, ami erős érzelmi váltásokat generált. Ott láttam, hogy meglett férfiak sírnak az elhangzottak hatására: ez rengeteg információt adott arról, mi tetszik az embereknek, hogyan lehet megérinteni őket, hogyan lehet úgy elmesélni egy saját történetet, hogy azt ki-ki magára érthesse. "Az 1988 óta Hollandiában élő rendező-színházvezető Ardai Petrával új szerzőnk, Jászay Tamás interjúját olvashatják a Parallel Portré-rovatában...