Rubicon 2000. (nem teljes évfolyam)/2. különszám [antikvár]

Részlet az 1-2. lapszámból: Franciaország születése a nagy népvándorlás idején, a 4-5. században a Római Birodalom területén megtelepedő pogány germán törzsek ugyan rövid időn belül áttértek a kereszténységre - 378-tól betelepedésüknek ez feltétele volt! -, de annak nem a nicaeai változatát, hanem az ariánus értelmezését követték. Amikor a gótok bekéredzkedtek a birodalomba, az arianizmusról még kevesen - legelőbb a rettenthetetlen alexandriai Szent Athanasziosz - vélekedtek úgy, hogy az kárhozatos eretnekség: a birodalom keleti felét uraló császárok, II. Constantius és Valens ariánus keresztények voltak. Természetes volt tehát, hogy a 341-ben Konstantinápolyban püspökké szentelt gót Ulfila missziós útjain az ariánus hitet terjesztette népe között, ariánus hitvallásra tanította őket, és ariánus szellemben értelmezte az általa gót nyelvre fordított Bibliát. A gótok nyomán a többi germán nép, a burgundok, lombardok, szvévek, vandálok is az ariánus hitre tértek át, katolizálásuk csak később, a 6. század során következett be.