Rubicon 2001. (nem teljes évfolyam)/Első különszám [antikvár]

Aífmrréfrs fáhéton ts (^artnání^^ót s^éHc H W W orfliy 1944. oklóber 17-ét visz-' szaenilékezé.seiben „élete legszomorúbb napjáiiíik" nevezte, Délutcín őt, családját és néhány bizalmasát fegyveres kísérettel a Nyugati pályaudvarra szállították, Honhyn vadászrulia volt, mivel többi ruháját a fosztogató német katonák ellopták a rezidenciájából. Hivatali vonata, a Túrán megindult azon az úton, amelyen huszonhat évvel azelőtt, a Monarchia felbomlása után a tengernagy Magyarországra érkezett. Most Magyarországot hagyta el, amely az európai történelem legpusztítóbb háborújának egyik fő hadszínterévé vált. Éjfél előtt nem sokkal a Túrán átlépte az osztrák határt. Horthy még tizenhárom évet élt. Nemcsak Szálasit, de két nemezisét, Sztálint és Hitlert is túlélte - magyar földre azonban soha többé nem térhetett vissza. ÍLŐ AI?AKRat?tZI?|ÜS Horthyt a németek a családjával együtt a bajorországi Weilheim közelében tartották házi őrizetben. Az SS-különítmény, amely a kastélyt őrizte, az amerikai csapatok közeledésének hírére 1945 áprilisában bomlott fel. A szövetséges csapatok megérkezése azonban Horthy számára nem jelentett szabadulást. A győztes szövetségesek fogolyként kezelték, és felmerült, hogy há-bonís bűnök miatt bíróság elé állítják. Ez a lehetőség megdöbbentette és elkeserítette, mivel saját értékelése szerint sem háborús bűnök részese, sem előidézője nem volt. Sőt, egyenesen a náci Németországgal szembeni magyar ellenállás szervezőjének tartotta magát. Amikor a háború befejezése után kikérdezték, Horthy azt vallotta, hogy lemondása érvénytelennek tekintendő, mivel „ötvenöt SS-katona géjjpiszíolya elölt" történt, így továbbra is ő Magyarországjog szerinti államfője. Véleménye szerint az új magyar kormány kommunista befolyás alatt állt, ezért nem képviselte a magyar társadalmat, amelynek 99 százaléka mögötte sorakozott volna fel. Felszólította a szövetségeseket, bocsássák szabadon, hogy kivehesse a részét az ország újjáépítéséből, és képviselhesse hazáját a békekonferencián, amely „évszázadokra" meg fogja határozni Magyarország sorsát. Truman amerikai elnöknek és ErnesI Be-vin brit külügyminiszternek címzett leveleiben fejtette ki álláspontját, ám acínizet-tek világosan látták, hogy az új magyai" kormányban a hetvennyolc éves Habsburg-tengernagynak nem lehet helye. Horthy 1945 után még inkább anakronizmusnak tűnt, mint a háború előtt, különösen mivel a levelekben ugyanazok az éi^vek bukkan- KíVOLT , HORTHY WÍKLÍ^? Thomas Safemíjster a Ünfoersit*; of tincinnati professzora, Jk curtjpat történelmet tanít, s első najqobb rounlíájaban a harminca: éoefeben Wajyarorsjájjal sjemben folytatott nagyhatalmi polítíbá oijsjalta. tjt höoetően kejtlett a ítét otláshaború fcöjöttí maji;« történelemmel - és Horthy míMóssal - fojlalkojnf. HortM feormányjósáíáról írott mono}ráffá|a nagy oíssjbanjot oáltott k Amerikában, s hamarosan magyarul is napoilágot lát a Helikd Kiadó jontlojásában. tbbó'l a könyohetí Itiatfoányból oloashatunl most résjletehet. tak fel, amelyeket a kormányzó negyedszázada ismételgetett. Véleménye szerint 1918 előtt Magyarország nem nyomta el a nemzetiségeket, ezért az igazságosság azt diktálja, hogy állítsák vissza az ezeréves határokat; a magyarokkal ellentétben szomszédaik - különösen a románok - megbízhatatlanok stb. Bár érveit senki sem vette komolyan, a brit és amerikai hivatalok nem tudták, mit kezdjenek az egykori kormányzóval. A Tilo marsall vezette új jugoszláv kormány azt követelte, hogy Horthyt az újvidéki vérengzésért állítsák bíróság elé. A vádemeléstől Sztálin mentette meg, aki azt javasolta a magyar vezetésnek, hogy ne kérje Horthy perbe fogását. Sztálin szerint a kormányzó csak „egy öregember" volt, aki azonban kísérletet tett - ha határozarta-nul is - a háború befejezésére, ezért nem tekinthető háborús bűnösnek. A magyar kormány végül azt tanácsolta a szövetségeseknek, hogy Horthyt ne ültessék a vádlottak padjára, mivel ezzel csak mártírt csinálnának belőle. Ugyanakkor azt is leszögezték, hogy az „élő Horthynak" nincs helye az új, demokratikus Magyarországon. Nem mdni, mi történt vohia, ha Horthy a nümbergi bíróság elé kerül, már csak azért sem, mert amikor tanúként felszólalt Veesenmayer perében, válaszai zavarosak, helyenként kifejezetten összefüggéstelenek voltak. A volt kormányzó 1946-ban szabadult az őrizetből; fiát, Nikit is ekkor láthatta viszont. 1948-ig a család Weilheimben maradt, majd Portagáliába költözött. A mediterrán országban teljes visszavonultság-ban és ismeretlenségben élt, az első években igen szűkösen. Horthy ugyanis sohasem menekített pénzt külföldi bankszámlára, így egykori magyarországi vagyonából semmi sem maradt. Anyagi helyzetében csak akkor következett be javulás, amikor a család barátai létrehoztak egy „Horthy-alapot", amely mindannyiuk számára biztosította a tisztes és kényelmes életet. Az alap legbőkezűbb támogatói közül ketten zsidó pénzemberek voltak, akik Hilélték a háborút, és 1945 után Nyugatra költöztek. „Nyugdíjaséveiben" Horthy alig próbálkozott aktív szerepvállalással az emigránsok politikai életében. Barátaival nem túl sűrűn, de levelezett - különösen azokkal, akik a Vitézi Rendhez tartoztak. A nyilvánosság elé akkor lépett, amikor úgy érezte, a becsületét érte támadás. Ezért írt például Konrád Adenauer szövetségi kancellámak 1954-ben, visszautasítva a vádat, hogy Magyarország hajlandó lett volna a szovjet követeléseknek megfelelően hadat üzenni Németországnak. „Ez elképzelhetetlen lett volna, hiszen Magyarország ezeréves történelme során sohasem szegte meg adott szavát vagy lett árulóvá" - írta Adenauernak. Csak a földreform kérdésében vizsgálta felül évtizedes nézeteit. 1945 után meggyőződésévé vált: szükséges lett volna a nagy- birtokok felosztása, bár kitartott amellett, hogy az új birtokos gazdákat meg kellett volna válogaüii, és gondoskodni kellett volna megfelelő iskolázásukról is. Horthy élete végéig ellensége maradt a kommunizmusnak. Ez már csak azért sem meglepő, mert a magyarországi kommunista vezetés akadályozta meg, hogy utolsó éveit hazájában töltse, és kenderesi otthona mellé temetkezzen. 1956 októberében rövid ideig úgy tűnt, hogy Magyarországon megbukott a kommunizmus, és Horthy legtitkosabb vágyai válnak valóra. Ám a Vörös Hadsereg bevonulása Budapestte nemcsak a forradalmat törte le, de Horthy utolsó nagy fellángolását is. Amikor három hónappal később, 1957. február 9-én elhunyt, egy lisszaboni temetőben helyezték örök nyugalomra. t?AtV, BtfOLYáSOLffAltf, aiFKRtrtKÁRA Kémut? Horthy Miklós huszonnégy esztendős politikai pályájának értékelésekor a legtöbb történész a kormányzó személyes hibáira, szélsőjobboldali szimpátiájára, szűklátókörűségére és a vezetői szerep betöltésére való alkalmatlanságára fekteti i hangsúlyt. Horthy jellemhibáinak, botlásainak, akárcsak téves helyzetértékeléseinek vagy diszkriminatív döntéseinek, hosszú a listája. A Horthy-rendszer Magyarországa hírhedt volt antiszemita törvényei és gya koriata miatt, amely az 1920-as numerus claususszal vette kezdetét, és a másodUí világháború előestéjén elfogadott zsidótörvényekben csúcsosodott ki. Az ő hivatali idejére esett, hogy Magyarország a német agresszor segítségét igénybe véve szerzett vissza korábban elcsatolt területeket szomszédaitól. 1944-ben hoz-zájámlt a magyar zsidóság túlnyomó részének deportálásá. hoz, és Hitler utolsó szövetségese maradt. A finn és román példa által ihletett magyar kiugrási kísérlet szégyenletes kudarcba fulladt, részben azért, mert Horthyból hiányzott Mannerheim tábornagy vagy Mihály király ravaszsága és diplomáciai érzéke. Még vele szimpatizáló kortársai is sajnálkoztak naivitása, hiszékenysége és ebből következő befolyásolhatósága felett. E hiba szerencsétlen következménye volt, hogy válságos pillanatokban, így az első világháborút követő átmeneti időszakban, a gazdasági világválság idején és a német megszállás első hónapjaiban Horthyt - legmélyebben beleivódott előítéleteire és félelmeire apellálva - a szélsőjobboldal képviselői meg tudták nyemi represszív politikai elképzeléseiknek. A politikai vagy társadahni helyzet árnyalt elemzésére egyáltalán nem volt képes, mivel hiányzott belőle az ehhez szükséges éleslátás, s a legalapvetőbb társadalmi és politikai eszmékkel, fogalmakkal sem volt tisztában. Tudta, hogy mely eszmék állnak hozzá közel, ám világnézetét aligha ttidta volna besorotai akár a „szegedi gondolat", akár a liberalizmus - vagy akár a fasizmus - körébe. Összetett elméleteket eleve csak nehézkesen értett meg, gyakran összezavarodott, amikor hosszabban kellett szólnia politikai vagy diplomáciai alkalmakkor, illetve ha olyan vitába került, ahol ellenfele logikusan érvelt. A hosszú távú stratégiák kialakításához szükséges képesség is hiányzott belőle, ennek következtében - jobb híján - gyakran kapaszkodott mereven a valóságtól elrugaszkodott eszmékbe vagy reményekbe. Példa en-e Horthy azon meggyőződése, miszerint Magyarország a háborús részvétel és a Németországgal való szoros együttműködés ellenére