Rubicon 2004. január-december [antikvár]

Habsburg vagy nemzeti abszolutizmus? ifSÉllETEK MAGYARORSZÁG FELEMELÉSÉRE A 17-18. SZÁZAD FORDULÓJÁN Az oszmán korszakból kilépő Magyarország egy sor megoldásra váró feladattal szembesült. Korszerűsíteni kellett a bécsi abszolutizmus hivatali apparátusára és a vármegyei intézményekre támaszkodó közigazgatást, valamint a középkori elemeket megőrző és a nemesi kiváltságokat konzerváló igazságszolgáltatást. Rendezni kellett a Habsburgkormányzat elleni fegyveres mozgalmakat és belháboriít egyaránt kiváltó vallásügyet. Újra kellett telepíteni az ország elnéptelenedett vidékeit, és foglalkozni kellett egy sor gazdasági és népjóléti, azaz belügyi kérdéssel. Milyen választ adott ezekre a kérdésekre a Habsburg centralizáció I. Lipót alatt, II. Rákóczi Ferenc a fegyveres szabadságharc során, majd az ennek elbukása után létrejött Habsburg rendi dualizmus? /I hadügy egyik égető problémá- /-I ját-a Szent Liga török hábo-JL JL rújának éveiben (1684-1699 és 1716-1718) - már nem a végvári rendszer fenntartása, hanem a császári hadseregnek főleg a magyar falvakra háruló ellátása jelentette. Az ország talpra állítása sok pénzt kívánt. Az új források felkutatása és a régiek bővítése mindenekelőtt a Kamarára hárult. Önmagában is nehéz lett volna a feladatsor teljesítése, hát még a csaknem három és fél évtizedig elhúzódó, az oszmánok és a franciák ellen vívott - egy ízben kétfrontos - háború (két török konfliktus: 1683-1699, 1716-1718 és a franciák elleni ún. pfalzi és spanyol örökösödési háború: 1688-1697,1701-1714), meg a magyaroknak a rendi-vallási jogokért és a nemzeti függetlenségért vívott harcai (korai kuruc mozgalom és Thököly Imre: 1670-1685, II. Rákóczi Ferenc: 1703-1711) közepette. Az első reformkísérlet az 1687-1688. évi országgyűlésen kezdődött el, ahol Kollonich Lipót győri püspök (1685- VARGA J.JÁNOS 1689), korábban magyar kamarai elnök (1671-1684), javaslatot tett Magyarország új berendezésére. Előterjesztése az államélet öt nagy területére irányult, mintegy követve az egykorú elméleti munkák fő vonalát. Eszerint megújításra várt a szűken vett, csak a főhivatalokat érintő közigazgatás és az igazságszolgáltatás (iustitiarium), az egyházügy [ecclesiasticum), a szélesen értelmezett államigazgatás, amely felölelte az ország belügyeit (politicum), a hadügy (militare) és a korona jövedelemforrásainak (camerale) rendszere. Kollonich és Esterházy Kollonich alapos elméleti és gyakorlati felkészültséggel rendelkezett. Ismerte Hugó Grotiusmk és Sámuel Vufendorfnsk az államélet minden te- rületét a közjó szellemében felügyelő természetjogi tanítását, a merkantilista szellemiségű osztrák kameralisták: fohann foachim Becher, Wilhelm von Schröder, PhiUpp Wilhelm von Hör-nigk ipar- és kereskedelempártoló programját, emellett egyházügyi, államigazgatási, sőt a Máltai Lovagrend tagjaként katonai tapasztalatokat is szerzett. A püspök 1688 júliusában kapott uralkodói utasítást a munkálatok i elkezdésére egy szakértői testület élén. i Mielőtt munkához látott, Esterházy \ Pál nádor (1681-1713) személyes véleményét kérte. Ugyanakkor 1. Lipót felszólította a palatínust, hogy egy hozzáértőkből és a főúri rend tagjaiból álló bizottság élén dolgozza ki a magyar rendek álláspontját az öt fő kérdésben. Esterházy saját kezűleg írta le és keltezte 1688. április 3-án Bécsben a maga javaslatát. Öt hónappal később, szeptember 13-23. között Pozsonyban a rendek képviselői formába öntötték saját elgondolásukat, amelyet a történeti irodalom Magyar Einrichtungs- werk néven emleget - némiképp utalva a Kollonicli vezette liizottság 1688 júliusa és 1689 novembere között megfogalmazott, 500 kéziratoldalnyi, Einrichtiingswerk des Königreichs Hungarn című projektumára. A két magyar emlékirat rendi-nemesi jellegű, míg Kollonichék munkája magán viseli az 1681-ben visszavonulót fújt, de azért a mérsékeltebb irányvonalat továbbra is követő bécsi abszolutizmus jegyeit. A központi eiaborátum készítői a nádori iratra nem válaszoltak, csak a pozsonyira, s ez utóbbi javaslatainak többségét is elutasították, csak néhány gondolatát használták fel munkájukhoz. lustitiarium A közigazgatás és az igazságszolgáltatás reformja kapcsán Esterházy Pál új magyar közponn kormányszék {Gu-bernium] létrehozását javasolja. A Magyar Einrichtungsiverk egyetért a nádori javaslatban szereplő kormányszerv felállításával, de nem Gubernium-nak nevezi, hanem a király Magyar Titkos Tanácsának. Kollonichék Ein-richtungswerk]t nem érinti a főhivata-lokat, kivéve a Magyar Kancelláriát, amely megítélésük szerint a korrupció melegágya, és szervezetében elavult. A rendek javaslatával ellentétben klerikus kancellárt állítana az élére, tanácsosai egyházi és világi személyekből kerülnének ki paritásos alapon. Részletesebben foglalkozik a tervezet az igazságszolgáltatással. Megszüntetné a rendszertelenül ülésező octa-vális törvényszéket - a királyi tábla és a Hétszemélyes tábla évente négy alkalommal ülésező fellebbviteli fórumát -, és helyére három önálló, egyenlő rangú, polgári és büntető perekben egyaránt ítélkező felsőbíróságot hozna létre Budán, Kassán és Zágrábban. Onnan a királyhoz lehetne fellebbezni. Ellentétben a pozsonyi rendi bizottsággal, de összhangban a nádorral, a törvények, mindenekelőtt az ellentmondásoktól hemzsegő Tri-partitum revízióját és áttekinthető Corpus lurisba foglalását javasolja. Felülvizsgáltatná a korrupcióval vádolt első fokú bírák, az ítélőmesterek mű- Kollonich Lipót. Christofé Weigel (16S4-1725) mezzotintója i I ' i