Rubicon 2004/4. [antikvár]

Bibó István személyének, életművének felidézéséhez a hetvenes-nyolcvanas években nem volt szükség különleges alkalomra. A Kádár-rendszer válságának éveiben, majd a demokratikus átalakulás idején neve és munkássága orientációs pont volt azoknak, akik érzékelték a válságot és akarták az átalakulást. Azóta is jelen van a hazai közgondolkodásban, tudós tanulmányok, monográfiák elemzik gondolkodásának alakulását és összefüggéseit. Az utóbbi években éles, nem is mindenben alaptalan kritikák tették szóvá a 2. világháború után írott politikai elemzéseinek naivitását, elfogultságait, túlságos bizalmát a kommunista párt demokratikus elkötelezettségével kapcsolatban. Az alábbi írás elsősorban nem ezzel, hanem Bibó személyiségével, emberi, erkölcsi példájával foglalkozik.