Bővebb ismertető
Részlet az 1. számból:
,,Németország évszázadokon keresztül elsősorban népességkibocsátó osztag volt. Csak a 17-19. század között 740 ezerre becsülik a Kelet-, Közép- és Délkelet-Európába kivándorlók számát. A 19. század közepétől a kivándorlás 90%-a már az Amerikai Egyesült Államokba irányult: 1816-1914 között kereken 5,5 millió - s utána további kétmillió - német vándorolt ki az Egyesült Államokba. A 20. századra viszont Németország bevándorlási célpont lett: a nagymérvű iparosodás és a háborús igények felszívták a hazai munkaerőt. Az NSZK munkaerőpiacának rendkívüli expanziója pedig a munkás bevándorlók (,,vendégmunkások") millióinak - államközi szerződések keretében - országba özönlését igényelte, főleg Délkelet-Európából. 1961-től a gazdasági válság 1973. évi kitöréséig - amikor ,,jelentkezési stopot" hirdettek meg - a külföldi munkavállalók létszáma 550 ezerről 2,6 millióra nőtt. Az évezred fordulóján már nyolcmillió külföldi élt Németországban, legtöbbjük tartósan...."