Rubicon 2016/1-12. [antikvár]

Részlet: Németh István Migráció Németországban a 17-20. század között Németország évszázadokon keresztül elsősorban népességkibocsátó ország volt. Csak a 17-19. század között 740 ezerre becsülik a Kelet-, Közép- és Délkelet-Európába kivándorlók számát. A 19. század közepétől a kivándorlás 90%-a már az Amerikai Egyesült Államokba irányult: 1816-1914 között kereken 5,5 millió - s utána további kétmillió - német vándorolt ki az Egyesült Államokba. A 20. századra viszont Németország bevándorlási célpont lett: a nagymérvű iparosítás és a háborús igények felszívták a hazai munkaerőt. Az NSZK munkaerőpiacának rendkívül expanziója pedig a munkás bevándorlók ("vendégmunkások") millióinak - államközi szerződések keretében - országba özönlését igényelte, főleg Délkelet-Európádból. 1961-től a gazdasági válság 1973. évi kitöréséig - amikor "jelentkezési stopot" hirdettem meg - a külföldi munkavállalók létszáma 550 ezerről 2,6 millióra nőtt. Az évezred fordulóján már nyolcmillió külföldi élt Németországban, legtöbbjük tartósan.