Tükör 1973. március 13. [antikvár]

Párizsi mosolyok mögött Amikor pénteken, március 2-án délben a párizsi nemzetközi Vietnam-konferencia eseményeit tudósító magyar újságíró csoport megérkezett az Avenue Kléberen lévő konferenciapalota sajtóközpontjába, azzal fogadtak bennünket, hogy az ünnepélyes befejező aktus, azaz a záróközlemény aláírása - elmarad. A sajtóközpontban ekkor a legtöbben elsápadtunk, néhány kolléga a szívéhet kapott: ezek voltak azok, akik már előre leadták lapjuknak az aláírási aktus eseményét, múlt időre téve. Már rohantak volna az első telefonhoz, hogy akár a nyomdában is, de idejében leállítsák anyaguk közlését, amikor elhangzott a megnyugtató második mondat: - No, csak egy órával! Három óra helyett délután négy órakor lesz! A megkönnyebbülés sóhaja hömpölygött végig a sajtó központban, hiszen nemcsak a medve bőrére ivó néhány szemfüles kolléga személyes ügyéről volt szó, hanem mindenki ügyéről. Mert a világ különböző tájairól a konferenciára akkreditált csaknem ezer újságíró (beleértve a rádiósokat s a tévéseket is)csaknem egyöntetűen a konferencia sikerének szurkolt.