Tükör 1974. (nem teljes évfolyam) I-II. [antikvár]

nistSbhinMwsétli lett Bgrdnet «ilägstite. Kiixliik im ligin kísii»eL 1. A Smjel-t uttóbon, a tudománroi biKilAs tnveiiiek megfeMSeii. fSIdkörilfl pó-" Iróni bo<3ÍjtMtM M a Siojiii-13 OrtiaiM: a kÜ kaznHmaulo pjolr Klhnn !meg, (bololdalll, at OHnji ponmcsnofai, menette Vahmrin Utwsrn repClimimek, MÍM likeirel fejezte b« kiiMettH. - 2. A Oä-VMzmni Nemzoli FeUzobodKási Frort KB dnikiiginek ebiöke, Nsuren Huu TI», ni'omira o teibirl kOldi^ logjoi Mrabtábon (oldottak igen •redminyes lörgyfl •zfih; Nguyen HuuTho MÜ.) - 3. A ict Iszffloil Falui lelezirt» iiszeailoz L (A Mln XilHeidl-képszolsÂlal) HÍR-TÜKÖR VAN-E KIOT? „Eufőpo (éftsd Nyugat-Európa) vég nélküli problémákkal viaskodik, s őszintén szólva nehezen képzelhető el, hogyan 4(ászálódhot ki belőlük. A kilencek a függetlenségük megőrzésére irónyuló akaratuk és azon kívánságuk közé szorulva. hogy tórsulósulcból o lehető legtöbb hosznuk szórmoz-zék, szünet nélkül ingodoznok o pesszimizmus és oz eufória (betegesen fokozott, megalapozottan jókedv) között. Akár-melyik miniszterük legcsekélyebb odavetett mondata „transzbo" e/ti őket. MindegyiküV azzal gyanúsrtjo portne-reit, hogy nem akarják építeni Európát, s mindegyikük arra törekszik, hogy féltékenyen ügyeljen saját nemzeti érdekeire. Nincs gazdasági politíkd. nincs valutapolitika, nincs közös diplomácia: mintha a Közös Piocnak soha nem kellene mássá lennie, mint tökéletesített szabadkereskedelmi övezetté, tényleges politíkoi felelősségvállalás néltcül. Az események azonban napról rrapro bizonyítják: elmúlt oz az idő, amikor az európai nemzetek egymástól elszigetelten élhettek." • (Entreprise) NATO külügyminiszterek brüsszeli tanácskozása semmiféle javulást sem hozott. Kilátás sincs votami gyors és egyszerűen eredményes orvoslósra. Az Egyesült Államok számóra Európa nogyon fontos de ugyanúgy az európaiaknak. oz Egyesült Államok is teljesen nélkülözhetetlen A szövetségeseknél még mindig nincs megértés az iránt, hogy a közös feladotok fontosobbok. mint az egyes kérdések vagy fenntartósok A fennálló különbségek az Atlanti óceán mindkét oldaláról nagyobb figyelmet és fáradozást igényelnek, s ez sem csok egyszer egy évben (Washington Post) SZOCIALISTA INTEGRÁCIÓ „A KGST-orsiógolc mezőgazdasógi-élelmtszeri porának gyors fejlődése egyre jobb feltételeket, lehetőségeket teremt az élelmiszercikkek kölcsönös cseréjére. Ezeknek az országoknak a piacain egyre több olyan árucikk található, amely a kölcsönös mezőgazdosógi-élelmtszer szállítósok eredménye. Lengyelorszógbon széles körben ismert és kedvelt invportóru a mogyar szalámi, a bolgór. magyar és román gyümölcs, valamint zöldség-konzerv, s a csehszlovák cukorka és sör. Evrőt évre fokozódik a borforgalom is. (A KGST keretében megvalósuló borszállítások elérik az évi 2 miilió hektolitert.) A cigarettaexportban Bulgária és Lengyelország vezet. Az élelmiszercikk kereskedelem fejlesztése szempontjából jó távlatokat biztosít egyebek között az a tény, hogy o szocialista országok éghajlati és talajviszonyai különbözők." (interpress, Varsó) PORTUGALiA ELLENSZOLGALTATAST VAR „Az a tény, hogy oz Egyesült Államok a /közel-keleti fegy-verszóllítósolckal kapcsolotban kénytelen volt a portugál tulajdonban levő Azori-szigeteket igénybe venni, jelentős eltolódást eredményezett az amerikai magatartósban Portugália afrikai politikáját illetően Amikor Washington megtervezte a légi útpn történő fegyvtprret-utónpótlást, hamarosan kénytelen volt tudomásul venni, hogy mindenütt becsapják az ajtót előtte. Köztudott, hogy Nixon milyen dühösen reagált a NATO-országok együttműködési készségének hiányára. Az egyetlen kivétel Portugália volt, engedékenysége nél|(ül az Izroelnek szállított fegyverutónpót-lóst nem 'lehetett volno a szükséges arányban és gyorsasággal lebonyolítani Jól értesült körökben tudni vélik, hogy az Azori-szigetek légitámaszpontjának felhosznólásóért cserébe, oz Egyesült Állomok a cabindoi olajért nyersolajat ad. amelyet a lisszaboni finomítók jobbon fel tudnak használni. (Bizonyos mértékig ez része o Gulf és a portugál kormány között fennálló megállapodósnok.) Ezzel mo-gyarózhotó tehát Lisszabon bizakodósa." (The Financial Times) 20 képes POUTIKAI és TAflSAOALHI HETILAP FŐSZERKESZTŐ: vet6 József H. FŐSZERKESZTŐ; BÁCSKAI tJkSZLÓ SZERKESZTŐSÉG BUDAPEST VIIL. GYULAI PAL U. 14. TELEFON: 137.««) POSTAI LEVÉLCÍMÜNK: 1982 BUDAPESTS. PF& KIADJA: A HÍRLAPKIADÓ vAualat LEVÉLCÍM: 1959 BUDAPEST FELELŐS KIADÓ: csollany ferenc TERJESZTI A MAGYAR POSTA ELŐFIZETHETŐ BARMELY POSTAHIVATALNÁL. A KÉZBESlTŐKNÉU a posta Hírlapüzleteiben és a posta Központi HÍRLAP IRODANAL BUDAPEST Vm józsef NAOOR TÉR 1. SZ. ELŐnZETÉSI Díj: EGY HÓNAPRA 16.- FORINT NEGYEDÉVRE 48.- FORINT EGY ÉVRE 192.- FORINT 73J994 ATHENAEUM NYOMDA BUDAPEST rotációs Mélynyomás ra-elős vezető: soproni BéLA vezérigazgató INDEX 25817 A címoldalon: Tordoí Teri, a Pendragon legenda cimű új magyar fíIm főszereplője Fotó: Domonkos Sándor Cikkünk a 14. oldalon A hátlapon: Hirdetés Táplálkozás, lakás és ami utána következik BESZÉLGETÉS BÁLINT JÓZSEF ÁLLAMTITKÁRRAL, A KSH ELNÖKÉVEL Szombat. A Központi Statisztiicai Hivatal Keleti Károly utcai központjában a munkatársak fele .szabad ma. Az elnöknek, Bálint Józsefnek is szabad szwnbatja lenne, ha nem fáradt volna be a kedvemért, erre a találkozóra. És ahogy ilyenkor lenni szokott, a beszélgetés ós ezen a tájon, a több szabadidő kihasználása körül indul, ami statisztikai témának sem érdéktelen. A KSH-soknak. mint megtudom, számos sport, turisztikai stb. lehetőségük nyílik hét végén, bár az igény nagyot nőtt és — ahogy az elnök mondja — a „számlat" ezzel kapcsolatban, akárcsak sokhelyütt, a sportvezetők benyújtották már. Általánosabb értelemben is faggatom e témáról, hiszen a „szabadidő" felmérések, megfigyelések világszerte napirenden vannak. — Az a személyes tapasztalatom — mondja az államtitkár —, hogy egy bizonyos műveltségi, érdeklődési szinten, leg>'en szó munkásról, értelmiségiről. vagy bárkiről, nem olyan nagy probléma a mai szabadidő „eltöltés". Nehéz megoldást találni viszont a gyermekes anyák helyzetében Végül is oda lyukadunk ki, hogy némileg divat is a ma annyira előtérbe került szabadidő-kuta-tás, és hogy e probléma valamelyest fel van fújva. Itt az év vége, az új év kezdete. Egy és más új jelenség felől kérdezgetem Bálint Józsefet, amiről most, e fordulón, különösen érdemes szót ejteni. — Nem könnyű statisztikailag megragadni az ilyesmit — hangzik a válasz. — De amit nagyon fontosnak tartok, még ha nem is egészen új jelenség, hogy az ország alapjában véve úgy fejlődik, ahogy a tervekben meghatároztuk, ahogy előre láttuk. A nemzetközi háttere ennék, ami a szocialista országokat illeti, hasonló; egyébként nem tűnünk ki különösebben közülük, de nem is kullogunk hátul. A. fejlett tőkés országokban viszont fellelhető legalább három olyan körülmény, amit kinn járt magyar turisták is jól ismernek. Mindenekelőtt, a nagy mítosszal körülvett dollár megingott, pedig szinte szimbólumként lebegett a magasban már régóta, a háború előtt is. a mi közvéleményünk előtt is. Persze, ha meg is ingott, azért még erős. A másik jelenség a gyorsuló infláció, a harmadik, a legújabb pedig, az olajkrízis, vagy energettkai vál-sá?. aminek úgy tűnik, súlyos következményei lehetnek, s a kérdés kimenetele számunkra sem egyértelmű. — Visszatérve kündulópontunkhoz. azt hiszem, nem szerénytelen, ha azt mondjuk: amit 1973-ban elértünk, nagyon szép teljesítmény. És nagy élmény is mindenki számára, aki formálója, ré; ^ szese a gazdaságpolitikának, az országban folyo munkának. Megkérdem az államtitkárt, vajon mióta mondható elfogadhatónak a tervek és a tények összhangja? — Talán 1965—1066 óta — mondja kicsit tűnődve Bálint József —, azt követően, hogy a mezőgazdaság szocialista nagyüzemei szei-vezetileg és gazdaságilag teljesen megszilárdultak és tisztá-zottabb lett az iparfejlesztés jellege, amit intenzívnek nevezünk. Akkor váltak ugyanis tartossa gazdaságunkban azok a tényezők, amelyekre a valóban tervszerű munka felépülhetett. Tehát nem azért, mert akkor „nagyon okosak" lettünk. Ezért nem teszem ezt az időpontot 1957-re. Bár annak a jelentőségét, csak ml. magyarok ismerjük Igazán. De azután bizonyos tervszerutlensé-gek, gazdasági nehézségek még meg-megleptek bennünket. Egyszóval, most már elég jól meg tudjuk tervezni, amit akarunk, és a teljesítés elég közel áll 3 tervhez. — Természetesen, azóta is akadtak problémáink, P^dául az 1971-ben jelentkezett „takaró-kérdés", Maz hogy mire futja nemzeti jövedelmünkből. Vaíjv, közgazdasági nyelven, milyen a népgazdasági egyensúly. Nos, ez is sokat, javult azóta fi ma kielégítőnek mondható. nem^köHünk többet, mint amit termelünk, Jelentkeztek tŐlunU füíSgetlen nehézségek, például n hetvenes árvíz, állattenyésztés jái-vánnyal kapcsolatos zavarai, a harmadik azonban, tudniillik a beruházások túlfűtöttsége, tőlünk függött. Az 1971, és 1972. évi központi bizottsági határozat azonban nagy horderejű döntéseivel jó irányba orientált, és ma joggal beszélünk az azóta végzett munka nagy eredményeiről. Ráadásul megvannak a feltételeink is, hogy ez a stabilitás ne boruljon fel. Természetesen, ez nem érvényesül önmagától, de nem is fenyegeti komoly veszedelem. Most már gyümölcsözik a vállalati kezdeményezés, a törekvés a jobb minőségre, a bátrabb üzletpolitika, mindaz, ami a reformmal elindult, tehát hogy sokan gondolkoznak, kezdeményeznelc, vállalkoznak, s ez beváltja a reményeket. Ha már ebben a házban találkoztunk, nem támasztaná alá ezt néhány sokatmondó ténnyel? — jegyzem meg. — Kivitelünknek az ötéves időszak végére tervezett szintjét már ebben az évben felülmúljuk — mondja az államtitkár. — És kiemelem, hogy ez az irányzat érvényes tőkés exportunkra is. Nos, ez az iparnak és a mezőgazdaságnak nagy fegyverténye a a kereskedők munkáját is dicséri. A mezőgazdaságban viszont elértünk egy bizonyos fordulóponthoz: nevezetesen, a gabonatermelésben stabil helyzet alakult ki. A tervidőszak végére 31 mázsa hektáronkénti termést terveztünk, és az idei eredmény 34,7 mázsa immár. Megint kijelenthetjük, hogy gabonaexportáló ország vagyunk. Továbbá: az egykori 33 kilogrammos hús-,.fejadag" máig 65—66 kilogrammra növekedett. Ehhez persze takarmány kell. Egyébként 1975-re egy főre terveztünk 67 kilogramm húst. és ezt a szintet már három év alatt csaknem elértük. Mindezt a mezőgazdasági termelés jelentős ösztönzése s korszerűsítése nélkül nem értük volna el. Valóban imponáló tények, de vajon csupán ezek kiemelés? alapján (bár én tudakoltam ezeket), nem túl szép a menyasszony? — Amit én kritizálnék — folytatja az államtitkár —. az először is az építőanyagipar, amelynek teljesítménye sem a tervet, sem a szükségleteket nem fedezi. Az utóbbi három évben fele olvan gyorsan növekedett, mint ahogy számítottunk rá. Hosszú az építkezések ideje is. A zöldség. és a gyümölcstermelés, valamint a burgonyatermelés ugyancsak nem éri el a kívánt mértéket, foRvasztói áruk is emelkedő. Ezek tehát adott feladatok és foglalkozunk is velük, hogy javuljon a helyzet. És ha még megemlítem, hogy a fogyasztási árak összességében is nagyobb mértékben emelkedtek, noha nagyobbrészt központi intézkedések alapján, mint azt az ötéves tervben számítottuk, akkor gondolom, igaz a kép. Azt hiszem, ideje, hogy előretekintsünk. 1974-re terelem a szót. pontosabban az új esztendőben elérhető, megfogható tényekre. — Mindenekelőtt: biztos úton haladunk a magas szintű, korszerű táplálkozás telé. A legfejlettebb országok fogyasztásától mindössze 15— 20 kiloRi-nmm hús választ el .bennünket, s így ebben utólérni őket már nem olyan távoli. A lakáshelvzetet is a kitűzött céloknak megfele- lően javítjuk. Ebben ugyan még nagy erőfeszí-téa vár ránk, de a lakásépítés megillető helyén van már szociálpolitikánkban és arányos az ország teljesítőképességével. Tehát az egymillió lakás ? — folytatnám a gondolatsort. — Azt túheljesítjük. de a mennyiségre törekvés szakasza ezzel nem zárul le. mert még nem teljesítjük vele az „egy háztartás — egy lakás" célt. Viszont a jelenlegi ütem. azaz ezer lakosra 8—9 új lakás évenként, elegendő ahhoz, hogy pár év alatt eljussunk a megvalósításhoz, ha a városokban növeljük az építési tempót. És végOl is: táplálkozás, lakás ^ ezt tartom a jelenlegi fejlődési szakaszban alapvetőnek. Természetesen, egyebekben is tovább haladunk, legyen szó a háztartás gépesítéséről, gépkocsiról és nem utolsósorban a művelődésről. De ahhoz, hogy örömmel menjünk el a munkába, vagy akár egy moziba, vagy vásárolni egy jó öltönyt, kell egy lakás, ahonnan örömmel elindulhatunk és ahova szívesen térünk meg. Milyen feltételek teljesítésétől függ ez a helyes irányú és kedvező ütemű előrehaladás? — kérdem. — Először is, folytatjuk az emiitett mezőgazdasági politikát. Az ugyanis, hogy ilyen mezőgazdaságot tudtunk teremteni, igen előnyös számunkra. Továbbá, a mostaninál is szelektívebb, azaz „válogatósabb" iparpolitkát tervezünk. A nyereséget pedig, véleményem szerint, nem szidni. hanem csinálni kell. Attól, hogy itt-ott tapasztalható manipuláció — amit természetesen én is elítélek — nem válhat gyanússá a nyereség, hiszen ebből származik a lakás és egyáltalán. az egész szociálpolitika. Végül, nagyon fontos a nemzetközi versenvképességünk növelése Ügy tapasztalom, hogy éppen ez utóbbiról, tehát a magvar produkcióról, főleg ipari vonatkozásban. feltűnően megoszló az emberek véleménye — említem meg. ön hogyan látja ezt? — Versenyképességünk ma már jobb. mint amilyennek hisszük, avagy olykor tálaljuk. A termékek igen széles körének műszaki és minőségi jellemzőiben lényeges javulás tapasztalható. Hadd hivatkozzam hirtelenében a Videoton kis méretű elektronikus számítógépeire. Mondhatom. elsőrendűek! Vagy autóbuszainkra És folytathatnám sokáig a sort. Én a hibát a költségekben látom. Sok üzemben drágán termelünk. Ezen pedig csak a szelektivitás segíthet, tehát a következetesebb válogatás a gyártandó cikkekben. A kiválasztottakat azután nagj-obb sorozatban. korszerűbb technológiával, olcsóbban állíthatjuk elő. Hogyan foglalná össze a mondottakat? — kérdem végül is Bálint József államtitkárt, meg-.iegyezve,- hogy ha már eddig sikerült, kerüljük továbbra is az ünnepélyességet, bár ezt a l>e-szélgetést újévi számunk élére tervezzük. — Számadásunk kedvező. Terveink jók. biztatóak. Nő a termelés s ennek alapján az életszínvonal. örvendetes az ipari és építőipari munkásság 1973-ban végrehajtott béremelése. Most a szociálpolitikában következik nagyobb lépés. Ennek kő7:éppontja a család, a gyerekes, a több gverekes család. Nem egyszerűen a nőket kell általában támogatnunk, hanem elsősorban a családot, a tívei-ekes családokat. A jövő évi terv ebben az irányban tesz további lépéseket. Számomra, és gondolom, mások számára is. nagyon megnyugtató, hogy nálunk elég világossá vált, merre kell a szocialista építésben haladnunk. Tanakodunk, de a döntésekben sikerül megragadnunk a fő irányokat. És innen ered. hogy az emberek a magántervezésükben is stabilitásra, létbiztonságra számithatnak és számítanak F» a liatározottsáR a politikában, a gazdaságban és a szociálpolitikában az alapja a jó közérzetnek. Meiíkösziinöm a beszélgetést, és már csak távozóban viUtunk néhány .szót. Az államtitkár uszo-tlnba. e sorok írója a hcgvekbe készül. Szabad-szombat viin. BALOG J.ANOS ? 3