Turista Magazin 1977. január-december [antikvár]

A TURIZMUS TÁRSADALMI MOZGALOM ¦¦¦¦¦ Az lg76-os esztendőben valamennyi hétvégén valóságos népvándorlásnak lehettünk tanúi. Lakosságunk jelentős része kereste fel az ország szép tájait, a hegyeket, a folyók mellékét, az ismert és kevésbé ismert kirándulóhelyeket, az ország érdekes városait, sőt falvait is. Látogatottak voltak a természetvédelmi tferületek, a parkerdők, az üdülőhelyek Mindez azt mutatja, hogy a turisztika rendkívül sokrétűvé vált, továbbá azt Is, hogy az igények igen magasak. Tóth Lajos, a Magyar Természetbarát Szövetség elnöke is úgy értékeli az elmúlt évet a természetjáró mozgalom szempontjából, hogy je-lentős volt a fellendülés; Valójában nem az elmúlt esztendő hozta meg hazánkban a természetjárás, 8 turizmus és a turisztika iránti érdeklődés növekedést, hanem egy évek óta tartó íolyamat-ról van szó. Ez a mozgalom lassan túlnőtte az adott kereteket és lényegében társadalmi igénnyé vált. Ha a szervezett természetjárók létszámának növekedését nézzük, az nem tükrözi korántsem az igényeket. Tavaly őszre mintegy harmincezer új taggal bővült a természetbarát szakosztályok taglétszáma, ezek nagyobb része fiatal. Ezen belül örvendetes, hogy a bővülésből S2.5 százalék a vidékre esik. Budapesten 17.5 százalékos volt a taglétszám-emelkedés. Ugyanakkor vidé-den csak 1 százalék, Budapesten pedig 1.6 százalék az emelkedés a felnőtt korúaknái. ¦nüm Van-e ellentmondás a turisztika népszerűségének gyors nfi' vekedése és a szakosztályi taglétszámnak lassú emelkedése kSzött? — A fiatalok aktívabb bekapcsolódása a szervezett keretek között folyó természetjárásba most kezdődött meg. Itt már kezdi éreztetni hatásút az MSZMP XI. kongresszúsá-nak határozata, amelyben jelentős helyet kapott a turizmus támogatása. A legutóbbi KISZ-kongresszus határozata is konkrét támogatást adott az ifjúsági turisztikának. A múlt évben hozott kormányhatározat az ifjúság testnevelésének és tömegsportjának fejlesztésével kapcsolatos feladatokra, valamint az ezzel összefüggő végrehajtási utasítás már az utat is megjelöli, miként kell gyors ütemben fejleszteni a fiatalok természetjárását, turisztikáját. ¦¦¦¦¦ Más kérdés az idősebb, a felnőtt korosztályok turizmusa. A szabad idő növekedése, az életszínvonal emelkedése itt is éltalánossá emelte az igényeket, ugyanakkor jobban differenciálta. Előtérbe került a családok kirándulása, utazása, túrája, mégpedig igen váltakozó módon. Nagyon sokan veszik igénybe a szervezett turistaság kereteit anélkül, hogy beiratkoznának valamelyik ÜJLVI BESZÉLGETES TÚTH 1.AÍ0SSAL, A MAGYAR TERMÉSZETBARÁT SZÖVETSÉG ELNÖKÉVEL szakosztályba. Nagyon kedveltté váltak az úgynevezett nyílt túrák. Ezeken bárki részt vehet, s bizony a túrákon sokszor már a szakosztályi tagok vannak kisebbségben. Vagyis a hatalmas természetjáró tömegben a szervezett turisták csupán a magot alkotják. De ez igy van jól. örvendetes dolog, hogy az újságok, a rádió, a televízió felismerték a tömegigényt és rendszeresen közlik a nyílt túrákat. Sokat fejlődött az Országjáró Diák Körök rendszere. Ez a mozgalom tíz évvel ezelőtt csak egy országos találkozót rendezett, jelenleg viszont rendszeressé váltak a táborozással egybekötött megyei, járási, városi, sőt kerületi találkozók is. Mind több középiskola is megrendezi a saját országjáró diáktalálkozóját. Ebben az évben került először megrendezésre az egyetemisták és főiskolások országos turisztikai találkozója. Ismét fellendülőben van a víziturisztika. Már nemcsak a Dunán, hanem más folyókon is mind több a vízitúrázó. így a Tiszán, a Maroson, a Körösökön mind gyakrabban jelennek meg a túraevezősök. A Vízi Nagy Körtúrán is jelentős létszámnövekedés tapasztalható. Kialakult az együttműködés az Autóklubbal is. „Szállj ki az autóból" címen kezdődött egy mozgalom, amely azt ösztönzi, hogy a túrázók a gépkocsival csak a túra kiinduló pontjáig közlekedjenek, azután pedig gyalogosan járják be a vidéket. A túramotorozás szervezeti keretei csak lassabban bővülnek, jóllehet a motorok száma egyre szaporodik. Mindezekből kitűnik, iiogy a turizmus számos szervezet kSzre-műkfidésével folyik. Miért van erre szükség? — A Magyar Természetbarát Szövetség célja a természetjárás, a turisztika, a turizmus általános elterjesztése. Ezt a feladatot a Szövetség egymagában nem tudja megoldani. Szükség van a legszélesebb társadalmi összefogásra, sőt, az állam hathatós támogatására is, hogy az igényeket kielégítsük. így például a mozgalom csak úgy fejlődhet, ha a lehetőségek is mind jobban megfelelnek az igényeknek. A közlekedés, a szálláshelyek, az élelmiszerek helyi biztosítása, a szükséges felszerelések gyártása, mind a turisztika feltételei közé tartoznak. Ezen a területen már állami feladatok is jelentkeznek, ami kitűnik több, az utóbbi időben megjelent kormányhatározatból is, ¦MHBi Ha a turizmus tömeglgény-nyé vált, miért van szükség a nép-szerűsitésre és az ilyen széles körű együttműködésre? — A tömegigény létrejötte olyan tény, amely önmagában még nem oldja meg azokat a problémákat, amelyek a hazai turizmus körül fennállnak, Így például a közlekedés javulásával nem tartott lépést a szálláshelyek növekedése. Szívesen túrázna a hétvégén két munkaszüneti nappal rendelkező dolgozó a Mátrában, vagy a Bükkben, de ha nem kap szálláshelyet, akkor nem utazik el. mert egy napra nem érdemes ilyen távolságra elmenni. Vagy egy másik probléma. A? ipar nem gyárt megfelelő cipőket a túrázók számára, vagy éppen nem lehet kapni megfelelő nadrágot, vagy vízhatlan tesctilholmit. De talán a legnagyobb probléma az, hogy a természetbe kívánkozó tájékozatlan, nem tudja, hová érdemes elmenni, s nem ismeri egy komolyabb túra megszervezésének módszerét. A tömeges turizmus felveti azt az igényt is, hogy sokkal több képzett túravezetöre volna szükség. A fiatalok nem mennek el egyedül kirándulni. Ök inkább a nagyobb csoportokat kedvelik, és ebben ragaszkodnak a hasonló korúakhoz. Kézenfekvő tehéti hogy számukra a KISZ, vagy pedig az iskolában működő szakosztály tud vonzó programot biztosítani. ¦HMB A Magyar Természetbarát Szövetség mit kiván tenni a kiivet-kezökbcn a mozgalom szélesítése érdekében? — Lényegében tovább kívánunk menni a megkezdett úton. Ügy értékeljük a természetjárás, a turisztika helyzetét, hogy a mozgalom új szakaszba érkezett. A szerényebb lehetőségeket a magas igények szintjéhez kell közelíteni. Régi hagyomány, hogy a szervezett természetbarátok jelentős részt vállalnak a társadalom előtt álló feladatokból. Így például az elmúlt időszakban nagy számú természetvédelmi túrát bonyolítottak le a szakosztályok. Ezt a közérdekű tevékenységet továbbra is folytatjuk. Igyekszünk még nagyobb számban kiképezni magas tudású túravezetőket, hogy azokat a tömegszervezetek rendelkezésére tudjuk bocsájtani. Már eddig is jelentkeztek az alföldi országrészből a turizmus iránt érdeklődők, igyekszünk a mozgalmat ezen a területen is elterjeszteni. Támogatjuk az erdőgazdaságok tevékenységét a parkerdők létesítésében. Továbbra Is szoros együttműködést kívánunk kialakítani minden olyan szervezettel és szervvel, amelyik a turizmus ügyét előbbre kívánja vinni. Természetesen bővítjük a nyílt túrák száhíát. hogy minél nagyobb tömegek számára lehetővé tegyük a részvételt. MAGYAR-ORSZ/XG T CSOD^A BALATON TAVÁNAK VARAZSA ¦.yeakiewaiii^j.^ Mit írhatnánic róla, amit a kedves olvasó még nem tud? Bársonyos vl-. zének kékeszöldjét; a fölötte kéklő nyári égbolt derűjét; a szürkés hul-. lámokat, ha veri a vihar; zilált fehér fodrait, ha reáhuppan az orv bakonyi szellő; langy melegét, melynek öleléséből nincs kedved kibújni; íe-. hér jégpáncélját, mely acélként pendül s cseng, ha fagyos tél ujjai siklanak rajta végig; lengő nádját a susogó szélben s tépett hínárját, mely orvul fonja körül a bokád; a kecs-keköröm-kagylót, melynek mondáját már felejti a tihanyi gyerek; parthoz verődő halászladikot; fogast a serpenyőben; főpincér dupla ceruzáját; a somogyi part puha fövényét, a veszprémi oldal mély vizét; alacsonyan futó dombsoroikat délen, vulkáni erdős kiipokat északon; várromot s badacsonyi bort? ¦¦¦¦¦¦ Avagy gyerekzsivajt délebédkor, fejkínzó beatzenét éjnek évadján; Tagore hársfáját a füredi sétányon, Csokonai echóját a szántód! révnél; a keszthelyi herceg könyvtárának lambériáit; a költő sajkódi kertjét, a szobrász szobrait Tihanyban; a fűzfői löszfal fecske-lészkeit; a nem szűnő építkezési lázat, amely emitt vityilló, amott osztályon felüli fényűzés; a Koloska-völgyet arra Arácsnál, a lassú isza-posodást erre a Kis-Balatonnál; a fenékpusztai római várat és Jókai villáját; orgonaszót az apátság templomában és önzőn elzárt pai-ti sávokat; felbőgő motort a vízen, ezüst-szőnyeget holdas éjfeleken; aranysugarat hajnali pírnál, az Aranykagy-ló-öblöt Szigliget alatt — meddig folytassuk? Ez mind a Balaton. Dicsérjük s ócsároljuk, hódolunk előtte s minden méterébe belekötünk. S hogy ilyenné vált, magunk tehetünk róla. ¦MBB E kis, szeretett haza természeti „csodáira" szavazók közül igen sokan adták voksukat a Balatonra Is. S most, hogy mind e szá-m.os szavazatot mások nevében Is indokolni próbálom, a személyes élményeken s a részrehajló okfejtésen túl évről évre felvetődik bennünk a kérdés: mit szeretünk hát annyira benne? Csak nem azt — hogy mások is szeretik, mások is megtaláiltáik? Mert csaknem mindannyiunkban, akik a természetet járjuk s a:klk olykor az Alföld, máskor a hegyek iránt érzünk több szeretettel: él valami nosztalgikus érzés a Balaton iránt. Mint tengerész nemzetnek a tengere Iránt, »ntnt a nepáli serpá-nak a havas hegyláncok iránt, mint édesanyának egyszem-gyermeke iránt. E sorok írója például Jóval azelőtt, hogy a Balatont láthatta s megszerethette volna — a Balatont Sebők Zsigmond bűvös-bájos regényéből, a Mackó ÚT utazásaiból Ismerte meg; hegyvidéken élt, alföldet, tengert elképzelni is alig tudott. Nos, Mackó úr nyitott rést országnyi gyermek előtt a haza megannyi tájára s Mackó úrral fürdött meg először gondolatban — a Rima valós vize helyett — a lellel Balatonban. Hol volt akkor még a „strand" név s hol a bikini trikó! Bokáig érő fodros nadrágban, rékliben, mely a nyakat is zárta, napernyőt tartva a kézben, hogy nap zápora ne verje az arcuk: igy sétálgattak, huhogva és egymást fröcskölgetve anyáink a Balatonban s aztán volt a téli kályhatűznél mit borzongva mesélni! Táborban látta meg ezernyi diák a Balatont először. E sorok írója is. A kiesig kétszemélyes sátrakat csaknem elfújta a szél, ahol most a keszthelyi Halászcsárda van. Puszta mező volt a széles part, Zala megye érintkezett ott Somoggyal, nem Veszprém. S a part szélén egy halászkunyhóban éldegélt a vénséges Bónlcz Mihály bácsi, aki életét csukák és süllők, keszegek és márnák fogásával töltötte, de soha életében meg nem fürdött a Balatonban, hacsak nem egyszer, amikor ladikostul beleborult. Szégyellt volna maga akaratából fürödni benne. Ott láttuk elöször, milyen az, amikor az Ezüsthíd ráfekszik a mozdulatlan vizre és apró rézsarkantyúkkal — csillagokkal — van kirakva Csaba királyfi lovaglórétje. Tanárunk mondta el, ő láttatta velünk. Aztán mind sűrűbben lett a Balatonnal találkozásunk; két véglet között mozogtunk: a Tátra után a Balaton következett, ám volt úgy, hogy a balatoni bőr-pörköletet a Tátra hava mosta meg. S e sorok írója még a tiszta s teljes visszhangol hallhatta Tihanyban és két karja erejével segített áthúzni az egyetlen kompot a szántódi révnél a kötélen. Balatonfüreden a deszka-uszodábaii