Uj Idők 1916. április-1916. szeptember II. (fél évfolyam) [antikvár]

Részlet a 27. számból: A varju a toronyórán - Ön az édesanyja? Juci szeliden megfogta a kezét és odavonta magához. A leány, akinek idegei a megpattanásig feszültek, a gyöndég érintésre egyszerre úgy érezte, mintha az a sok keserűség, ami a szívében volt, kicsordulna belőle, és heves zokogással borult a Müller Juci karjaiba. Az asszony meghatottan símogatta az arcát, Lajos tehetetlenül állott az ajtófélfának dőlve. - Jöjjön, édesem, - mondta Juci, - üljön csak szépen ide. Én vagyok a bűnös ebben a találkozásban. A fiam nem tudott róla semmit. A bűnös én vagyok, én és még valaki. Az, aki elárulta nekem az egész dolgot és azt is, hogy maga Párisban van. Ő kért, hogy hozzam magukat össze.